[Otthonunk] Böjte Csaba gondolatai a megmaradásról 2012. 10. 24.

[Széplaki Ilona]

Böjte Csaba gondolatai a megmaradásról
 2012. 10. 24. 10:42 -

   - [image: Megosztás]<http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fbojte-csaba-gondolatai-megmaradasrol&title=B%C3%B6jte%20Csaba%20gondolatai%20a%20megmarad%C3%A1sr%C3%B3l&description=>

   Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai
adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza: az örömnek, a
bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik viszont összemorzsolja
szívünket.

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is
- ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák
fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha
havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes
cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy
ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva
fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem
igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a
sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki,
hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból
felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal
refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól
Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót
nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen,
egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a
folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt
gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor,
cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk
bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek
látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték nekem, azt örömmel meg
merem-e osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát
teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap
felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment
Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit
gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban
ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor
miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet
eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg
stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy
nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom
némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte
el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő
vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam
neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz
neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és
hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell
bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt
újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak
teremtő ereje van!!
Használt a gyógymód - a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja
konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani,
munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó
pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink,
fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek
sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen
mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a
Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval
átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi
kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan
szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük
el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a
maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a
tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik
ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a
félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen
ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt
macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga
érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra
ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt
cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a
párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A
másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet,
hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő
mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok
a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek,
betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk,
pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed.  Igen, a félelem, a
szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az
áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a
hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban
pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus
Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és
újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a
hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen
csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban
toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a
csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai
gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben
békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és
megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a
szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja
a szívünket is, de a népünket is.

*Csaba testvér*
*Csíkszereda, 2012. október 16. *

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20121024/c3cc2f29/attachment.html>