<h1 class="title">Böjte Csaba gondolatai a megmaradásról</h1>          
                                        
        
        
          

  
  
  
      <div class="meta">
              <span class="submitted">
          2012. 10. 24. 10:42 - <ul class="links inline"><li class="addtoany first last"><span>
                <a class="da2a_button" href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fbojte-csaba-gondolatai-megmaradasrol&title=B%C3%B6jte%20Csaba%20gondolatai%20a%20megmarad%C3%A1sr%C3%B3l&description=" id="da2a_1"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png" alt="Megosztás" title="Megosztás" width="16" height="16"></a>
                
                </span></li></ul>        </span>
            
    </div>
  
  
    <div class="field field-type-text field-field-lead">
    <div class="field-items">
            <div class="field-item odd">
                    <p>Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a 
nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza:
 az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik 
viszont összemorzsolja szívünket.</p>        </div>
        </div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/szemelyek/bojtecsaba_1_vezer.jpg" style="margin: 7px; float: left;" width="140" height="180">Én
 is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is
 - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák 
fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy 
ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az 
összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet 
számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány
 másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok
 félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk 
némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?<br><br>Egy statikusan 
gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a 
világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül 
bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: 
„ha nincs kenyér keresünk!” Igen, mi keresztények a mi Urunktól 
Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót 
nyitnak nektek”, „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok”... 
Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és 
mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem 
statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy 
dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk 
szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel,
 reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték 
nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???<br><br>Egy 
kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát 
teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy 
nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment 
Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit 
gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más 
országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. 
Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem 
lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden 
hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, 
hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" 
világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről 
beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével 
magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond 
egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a 
fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég 
volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál 
értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan 
dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból 
örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje 
van!! <br>Használt a gyógymód - a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.<br><br>Igen,
 folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, 
munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó 
pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, 
fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek
 sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen 
mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a 
Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval 
átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. 
Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, 
megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért 
sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, 
városainkból?? <br><br>A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még 
akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így 
van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet 
beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe 
zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz 
mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés 
alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a 
macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott,
 morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem 
is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen 
ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak
 a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik 
teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, 
hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak 
kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették
 és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben 
fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban 
előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed.  
Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, 
pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért
 lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz 
mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által 
szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig 
vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, 
hanem bízzunk benne!!<br><br>Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! 
Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a
 téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes,
 a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született
 a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga 
gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben 
is, ha magunkban, környezetünkben  békés nyugalmat tudnánk teremteni, 
akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz
 lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször 
felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a 
népünket is. <br><br><em>Csaba testvér</em><br><em>Csíkszereda, 2012. október 16. </em><br><br>Magyar Kurír</p>