[Magveto] 2007. 07. 18.

[magveto at www.communio.hu]

Kiv 3,1-6.9-12
Zs 102
Mt 11,25-27

Nem kell sötétségben és remény nélkül élnünk a világban, láthatjuk hova tartunk, Kihez tartozunk. Semmiség az életünk a Világegyetem nagyságához képest, olyan, mint a fűé: „kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik”. Isten mégis mindent odaadott értünk, hogy élhessünk. Ez a mai nap legyen az öröm és a hálaadás napja.

- Marian -