[Magveto] 2007. 07. 19.

[magveto at www.communio.hu]

Július 19.

„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”. (Mt. 11, 28)

Az Emberfia ismeri mindazt, ami körülveszi. Tudja jól, hogy a maszkok mögött megtört emberek tömegei vannak. Elfáradt emberek, akik belesüppedtek mindabba, ami elgyötri és kikészíti őket. Emberek, akik elhitték, hogy a mások által kergetett délibábok elérése és megszerzése fontosabb, mint az autentikus lét, a gondolatok, szavak és cselekedetek egységében leélt élet. Az isteni „iga” valójában pozitív értelmet kap. Az önismeret erősítése, a komplexusok feldolgozása, az ön- és a mások szeretetének elmélyítése jelenti az autentikus lét megélését. Előszeretettel hordták és hordják a maszkokat még a magukat kereszténynek nevező emberek is. Könnyebb egy szerepet eljátszani, mint önmagunkat adni.

„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”. (Mt. 11, 28)

A szerepeket játszó emberek hamar belefáradnak az életnek csúfolt színpadi jelenetekbe. Olyan terhet hordoznak, amely nehezen meghatározható. Az álnokság, bizalmatlanság, kétszínűség, árulás, önzőség abból adódik, hogy az ember a másikat saját szemüvegén keresztül nézi. És mivel ő tudja a legjobban, hogy nem azonos naponta eljátszott szerepével, ezért a másikról is ugyanazt feltételezi. A szerepjátszásban végül is elfelejti saját életének az egyediségét, nagyszerűségét. Egyre több ember mutatványos bódé szintjén éli az életét. De ha lehull az álarc, gyakran nem marad semmi. Mert ami volt, az már rég kiégett és eltűnt. Shakespeare évszázadokkal ezelőtt ráérzett az emberi lét ezen sötét oldalára: maszkot a maszkra – ez nem szül mást, mint hazug és felületes társadalmat. Amilyen az egyén, olyan a társadalom: ha az egyén önmagának sem hisz, akkor nem várható el, hogy a társadalom vezetőinek higgyen, vagy bárminek, ami viszont lényegesen befolyásolja, befolyásolhatja életét, jelen
 ét és jövőjét. A hazugság társadalmilag elfogadott lett; ha valakit hazugságon érnek (legyen akár miniszterelnök az illető), az semmi következményt nem von maga után. Göbbels doktor axiómája („hazudj, hazudj, hazudj, mert valamit elhisznek belőle”) virágkorát éri. Az autentikus létet (gondolatok, szavak, cselekedetek egysége) lassan a butaság szintjére alacsonyítják le. Aki autentikus, az nem normális. Hiszen mindenki hazudik, és akit hazugságon kapnak, az semmilyen következményre nem kell, hogy számítson.

„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”. (Mt. 11, 28)

A hazugságot tudatosan emelik társadalmi érték szintjére. A cinikus, gátlástalan politikai elit akkor folytathatja nyugodtan munkáját, ha a hagyományos emberi értékeket sikerül kiirtania, és helyükbe új, érték nélküli értékeket állíthat. Nietzsche az „Umwertung aller Werte” (Minden értékek újraértékelődése) c. művében csodálatosan ráérez az értékek radikális változására. Ha kellőképpen van csomagolva a butaság, embertelenség, gerinctelenség, akkor értékként lehet eladni, és azután már hivatkozni is lehet rá. Magyarország ebben a tekintetben rosszabbul áll, mint a nyugati államok. A nyelv megtartó, és a hagyományos értékek közösségápoló ereje lassan már csak múltba vesző emlék. A nagy ricsajjal, médiatámogatással előadott és eladott „igazságok” azok az értékek, melyekre felfigyel a társadalom. Ebbe a káoszba aztán belefáradnak mindazok, akik sikeresen „kicserélték” régi értékeiket az újakra. Mindezek ellenére az autentikus lét marad továbbra is a lelkileg kiegyensúlyozott embe
 r egyetlen mentsvára. A gondolatok, szavak és cselekedetek egysége olyan erő forrása, melyet a modern kommunikáció hazugságai sem tudnak legyőzni. És talán ez az egyetlen út afelé, hogy az ember ne veszítse el viszonyítási pontjait, s életét valóban valós értékek szerint irányíthassa.

Szakács Ferenc Sándor