[Magveto] 2007. 07. 17.

[magveto at www.communio.hu]

Július 17.

„Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna…” (Mt. 11, 20)

Az Emberfia nagyon szomorú ebben a szentírási részben. Megdöbbenve látja, hogy a csodák ellenére sincs megtérés. Az emberek teljesen ellentmondanak viselkedésükkel mindannak, amit látnak és megtapasztalnak. Krisztus mintha nem értené ezt a makacsságot. Csodák történnek, emberek gyógyulnak meg, és mégis – mindennek semmi hatása nincs kora társadalmára. Szodoma és Gomora képe elevenedik meg e kis részben. Isten, a világ teremtője kinyilatkoztatta az akaratát, de az emberiség nem törődött vele. Hiába emelkedik egy város az égig és hiába éri el gazdasági fejlődésének eddig sohasem tapasztalt magasságait… Az eredmény borzalmas és szánalomra méltó.

„Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna…” (Mt. 11, 20)

A Szentírás, mint ahogy azt állandóan megtapasztaljuk, nem a múltnak íródott, hanem örökérvényű. Manapság nem találkozunk csodák tömegével, ugyanakkor számos baljós jel kíséri mindennapjainkat. Éghajlatunk olyan változáson fog keresztülmenni rövid időn belül, amelynek katasztrofális következményeire nem vagyunk felkészülve. Az emberi közösségek egyre inkább eltávolodnak hagyományos értékeiktől, mindinkább feloldódnak valami globális abszurdumban, amelyben a profit halmozása az egyetlen cél. Az ördögi kör már rég bezárult: az emberiség ebben a Szodoma-szindrómában olyan vég felé közelít, amelynek elhárítására már alig maradt ereje és lehetősége. A társadalom dekadenciájának, a környezet felélésének, az élettér gátlástalan kizsákmányolásának jelei állandóan láthatók – az emberiség mégsem reagál időben. A démoni erők, az új istenek, a butaság tobzódása a manipuláció virágkorában alkalmas talajra találtak, hogy mindazt, amit eddig felépítettünk, gyorsan és precízen elpusztítsuk. 
 Nagy gondolkodók már évtizedekkel ezelőtt jelezték, hogy nem haladunk jó irányba. Mindaz, ami körülöttünk lejátszódik, nem véletlen, hanem az emberi tevékenység logikus következménye. A káoszelmélettel illusztrálva: ha egy rendszerben „örvények” keletkeznek, akkor hihetetlen gyorsasággal romlik minden prognózis – ellenőrizhetetlen folyamatok sokasága indul el. Ezek rég elkezdődtek, hatásaik lassan, de biztosan érződnek. A világot uraló hatalom plagizál. Nevezhetjük Nagy Plagizátornak is. Hazugsággal, reklámokkal, tébolyult kommunikációs fogásokkal elhiteti az egyre szegényebb tömegekkel, hogy így a legjobb, ahogy van. Sőt, ha nem így lenne, akkor sokkal rosszabb lenne. De a Nagy Plagizátort nem érdeklik a következmények. Ugyanis a jelek elemzése veszélybe sodorná a legfontosabb axióma betartását, vagyis a profit lehető legnagyobb maximalizálását. Az emberek, ezt leginkább a nagyvárosokban vesszük észre, lassan elveszítenek minden viszonyítási pontot. Közben természetesen meg
 betegednek, úgy lelkileg, mint testileg. A profit maximalizálása fordítottan arányos az embertömegek egészségi mutatójával. A kizsigerelt, kizsákmányolt tömegek csak a reklámait láthatják a szép új világnak, megtapasztalni nem tudják azt – azért nem, mert nem létezik. Csak plágium, csak PR. Schopenhauer már hangsúlyozta, hogy „az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi”. A lelki és testi betegségek szétmorzsolják a társadalmat. Felmérések szerint a magyar férfiak 42%-a nem éli meg a 62 éves (jelenlegi) nyugdíjkorhatárt.

„Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna…” (Mt. 11, 20)

Egy egészséges társadalomnak három tartóoszlopa van: egészség, népesség, békesség – a magyar társadalom mindhármat nélkülözi jelenleg. Néha úgy tűnik, hogy alig titkolt népirtás folyik a szemünk láttára. A médiaricsaj szerencsésen tompítja az érzékeket, nehogy a tömeg ezt észrevegye. Az emberi életek elvégre semmit sem számítanak, ha a profit maximalizálásáról van szó. Minden feláldozható, minden lerombolható az új világrend céljai érdekében. Kizsákmányolás, tömegbutítás, cinikus hazudozás kéz a kézben halad előre – egyre nagyobb csatákat nyerve meg. A társadalom fásult kábultságában pedig bízik abban, hogy előbb-utóbb mindennek vége lesz, és jóra fordul a sorsa. De ez csak délibáb. A csodákat nem vették komolyan az Emberfia idejében, a dekadencia jeleit úgyszintén nem fontolják meg manapság. Pedig te és én, mi és ti kell tegyünk valamit azért, hogy felébredjünk a bódító és hazug önámításból.

Szakács Ferenc Sándor