[Magveto] 2007. 01. 18.

[Dozsa Istvan]

2Kor 10,17 - 11,2
Zs 44
Mt 25,1-13

Az okos szüzek és az ostobák nem sokban különböztek, amikor elindultak az éjszakába; mindegyiknek van olaj a lámpásában. Amikor aztán az olaj kifogyott, akkor mutatkozik meg, hogy kik azok, akik tovább gondoltak annál a helyzetnél, amiben éppen vannak. Az okosak nemcsak az elindulásra gondoltak, hanem az esetleges várakozásra is – ezzel készültek a megérkezésre. Irányultságuk éles határvonalat húz közéjük, amelyet kifejez az is, hogy nem adnak olajat annak, aki nem gondolt a továbbiakra. 

A mi szívünk a tíz szűz. Ami bennünk az örökkévalóságba tekint, az oda belép, ami nem, az kint reked. Nincs keveredés, éles és határozott vonal húzódik meg az okos és ostoba rész között. Ez nem ítélkezés, ez a dolgok természete: ami szeretet az a Szeretethez jut, ami nem, az nem. Ami bennünk Istenre irányul, az minket Őfelé vezet; ami nem, az elvezet Felőle.

- Marian -