[Magveto] 2007. 08. 25.

[magveto at www.communio.hu]

Augusztus 25.

„Az írástudók és farizeusok… súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt, 23, 4)

Az írástudók és farizeusok negatív szereplői az Emberfia beszédeinek. Ők azok, akik tudnak, de tudásukat csakis önmagukért, a tömegek butítására és az uralkodó elit hatalmának növelésére használják. A farizeusok és írástudók örökzöld kategória. Mindig léteztek és mindig létezni fognak. Negatív tulajdonságaikat őrzik és ápolják. Az Emberfia azt mondja róluk, hogy Mózes székében ülnek, súlyos és elviselhetetlen terheket tesznek az emberek vállára, minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek, szeretik a főhelyeket a lakomákon, szívesen veszik a köszöntéseket a főtéren és tetszik nekik, ha tanítónak nevezik őket. Tehát állandóan, professzionális szinten játsszák szerepüket, de feladatukat egyáltalán nem veszik komolyan. Az emberek nem lesznek bölcsebbek, a gyerekek nem lesznek okosabbak, a társadalom nem lesz jobb, az emberek terhei nem lesznek elviselhetőbbek.

„Az írástudók és farizeusok… súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt, 23, 4)

Kik is lehetnek manapság ezek az írástudók és farizeusok? Kik lehetnek a társadalom ezen negatív szereplői, akik tudnak, de tudásukkal nem segítenek, akik értik a folyamatokat, de semmit sem tesznek mindazért, hogy ezek a folyamatok megváltozzanak? Lehetnek továbbra is természetesen papok, Isten szolgái, de lehetnek politikusok, aktív társadalmi szereplők, lehetnek a média emberei, és természetesen lehetnek tanítók, tanárok, egyetemi docensek, akik a mai modern rendszerben a túlélésért küzdenek. Ami biztos: az emberek vállán, éppúgy mint kétezer évvel ezelőtt, elviselhetetlen terhek vannak. A modern reformokkal pedig ezek a terhek megnőttek. A terheket a politikusok és azon erők határozzák meg és teszik az emberek vállára, akiknek mindebből hatalmas profitjuk származik. A gazdasági élet és a média szereplői átvették az írástudók és a farizeusok negatív szentírási szerepét és professzionális szinten tovább is fejlesztik. A cél ugyanaz, mint annak idején: a terhek legyenek elvi
 selhetetlenek, az embereknek ne maradjon idejük a gondolkodásra, az elégedetlenségük kifejezésére. Hatalmas modern fegyver van a kezükben: az, amely emberek millióit éri el és semmisíti meg szellemüket, vagyis a média, a jelenlegi konjunktúra zsoldosa. Így az ördögi kör egyre inkább bezárul, és önmagát gerjeszti: a terhek nőnek, a média által lekötött tömegek pedig egyre kevésbé tudják kifejezni nemtetszésüket.

„Az írástudók és farizeusok… súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt, 23, 4)

Hamvas Béla a Poeta Sacer című írásában a szavakat és gondolatokat formáló erők felhígulásáról ír. Végül is csak a Poeta Sacer marad a szent hegyen, aki az igazi tudást még őrzi és továbbadja. Talán Hamvas fogalmazza meg az igazi írástudók legfontosabb feladatát: ápolni kell a tudást, és továbbadni. Tanítónak, tanárnak, egyetemi docensnek és papnak egyaránt az a feladata, hogy a politikum és az agresszív, profithajhászó gazdasági körök, valamint a velük szövetséges média demoralizáló kommunikációja ellen egy új, szakrális elemekkel teli kommunikációt hozzon létre, melynek a célja nem a terhek növelése és az ember kizsákmányolása, hanem a tudás továbbadása, az emberi értékek ápolása és a dilettantizmus megsemmisítése lenne. Ez természetesen nagyon nehéz feladat egy olyan társadalomban, ahol a kulturális értékek, a tudás és a felemelkedés, valamint az emberi egészség a szemünk előtt válnak a profit függvényévé. A feladat viszont adott. Ugyanis nem elég bemenni Ninivébe, elmonda
 ni a problémákat, aztán gyorsan behúzódni a tök levele alá. A tök levele nem hoz megoldást. Modern korunkban korlátlan fogyasztásról szónokolnak, miközben az ember szabadsága elvész a szupermarketek falai között. Befolyásolják az embereket, miközben meghagyják őket abban a hitben, hogy szabadok. A reklámokról ránk zúduló tökéletes világban az emberi problémákat újabb és újabb termékek oldják meg. Az áldozatok, vagyis az emberek feje ötletek lerakodóhelye: egyes gondolatokat beletáplálnak, másokat elzárolnak. Hogy ez milyen kritériumok szerint történik, azt azok határozzák meg, akik embereket arra tanítanak, hogyan legyenek úrrá mások felett. A modern farizeusok és írástudók elsajátították a tudat kizsigerelésének művészetét. Napi 6-15000 reklámimpulzus ér mindannyiunkat (plakátfalakról, rádióból, televízióból, szórólapokról, újságokból, fényreklámokról, csomagolásokról, stb.). Írott és kimondott üzenetek fertőzik tudatalattinkat. Ettől a céltudatos befolyásolástól senki sem 
 menekülhet, viszont egy kis értelemmel felfoghatóak és legalább megérthetőek ezek a romboló folyamatok.
Csakis közösségben sikerül az igazi írástudók szerepét újra felvállalni, mivel az ember közösségi lény, és önmagát, meg értékeit csakis közösségben tudja újrateremteni. A természetellenes, fogyasztói életformából ideje lenne kilépni, hogy szellemi energiáinkat hatásosan tudjuk a család és nemzet, a múlt, jelen és jövő felé fordítani. A hamvasi Poeta Sacer feladata nem áll messze tőlünk – és a közvetlen környezetünkkel való kommunikációval kezdődik. Szavak és gondolatok megváltoztathatják a világot. Ne feledjük el ezt az igazságot akkor sem, amikor emberekhez beszélünk, de akkor sem, amikor saját gyerekeink nevelését a kezünkbe vesszük.

Szakács Ferenc Sándor