[Magveto] 2007. 08. 19.

[magveto at www.communio.hu]

Augusztus 19.

„Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom 
nektek: nem, hanem széthúzást.” (Lk 12, 51)

Az evangélium nem idealisztikus jövőképet tár elénk, ahol mindenki 
könnyes szemmel borul a másik nyakába, és a megbocsátás jegyében az 
egész világot a szívére öleli. Nem, a Szentírásban határozottan nem 
erről van szó. Az Emberfia jól ismerte az embert, és nem próbálta 
elhitetni korával, hogy a mennyország nyugalma a földön fog 
megvalósulni. A szellemileg és pszichikailag érett ember, akinek nem 
mindegy az, hogy mi történik benne és körülötte, mindig be fogja látni 
az emberi kicsinyesség torz és embertelen következményeit. Ha öten 
lesznek egy házban hárman kettő ellen és kettő három ellen fog támadni. 
Ez a kinyilatkoztatás végül is a kereszténység elmúlt két évezredét 
teljes egészében meghatározta. A széthúzások, a teológiai viták, a 
kegyetlenség, a másik véleményének tervszerű eltiprása, a pénzhajszolás 
és a dilettantizmus a kereszténység történelmébe szervesen beépültek. Az 
emberek egymással meghasonlottak, és a különböző tanításokat, 
evangéliumi mondásokat is csak azért szajkózták, hogy előnyökre, pénzre 
és hatalomra tegyenek szert, vagy csak éppen túléljék napjaikat. Az 
emberek közti kapcsolatok immár (kevés kivétellel) árujelleget öltöttek. 
Ezek a negatív hatások, melyeket az Emberfia már két évezreddel ezelőtt 
konkrétan említett, túlgyűrűznek téren és időn, és a mai napig éreztetik 
hatásukat.

„Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom 
nektek: nem, hanem széthúzást.” (Lk 12, 51)

A széthúzás destruktív valóságát a magyarság erősen megtapasztalta 
történelmében, és jelenleg minden következményével szembe kell, hogy 
nézzen. A béke és a jólét egyelőre elkerüli nemzetünket. A hazugság 
virágkorát éljük, ahol a széthúzás összefonódik az új rabszolgatartó 
rendszer, vagyis a szabadpiaci vadkapitalizmus struktúráival. 
Eluralkodik a kilátástalanság. Mindezek ellenére a hatalomra emelt nagy 
plagizátorok minden lehetséges eszközzel próbálják elhitetni azt, hogy a 
reménytelenség egzisztenciális megtapasztalása csak rövid átmenet, hogy 
a „reformok” az emberekért vannak, és az egyre elhatalmasodó szegénység 
is mind-mind a magyarság felemelkedését szolgálja. A nagy 
munkanélküliség, a bizonyítottan gyakori elhalálozás a nyugdíjkorhatár 
előtt a férfiak körében, a deszakralizált és demoralizált társadalmi 
állapotok, a nemzeti összetartozás élményének a megszüntetése, az ember 
„fogyasztói minimál-énre” való redukálása a propaganda szerint mind-mind 
a magyarság értékeinek a konzerválásáért vannak, és csakis azt 
szolgálják, hogy a gyorsan elmúló állapot után felemeljék az embereket 
az őket megillető egzisztenciális magasságokba. A Hatalom így Hazugsággá 
alakul. Most már csakis a hazugsággépezet problémamentes működtetésére 
kell összpontosítani. A „piszkos” munkát, vagyis a Nagy Plagizátor 
tanításának elfogadtatását a médiára bízzák, a média a felelős azért, 
hogy rövid időn belül mindenki elérje a butaságáról híres, modern 
fogyasztói idióta szintjét. Közben az irányító réteg hatalmas 
gyorsasággal teszi tönkre az emberek életterét, csökkenti a szociális 
szolgáltatásokat és kiadásokat egyetlen cél érdekében: hogy a 
nagytőkének juttatott kedvezményeket növelhesse, a sarcot behajthassa a 
modern birodalmi intézményeknek. Az ideológia közben még a csapból is 
folyik: liberalizálj, deregulálj, privatizálj, vagyis lopj és rabolj. 
Azt mondani nagy komolysággal, hogy „az állam a legrosszabb tulajdonos” 
épp akkora butaság, mintha azt állítanánk, hogy az „immunrendszer a 
szervezet legrosszabb tulajdonosa”.

„Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom 
nektek: nem, hanem széthúzást.” (Lk 12, 51)

A modern széthúzás következményeképpen a lakosság legnagyobb része 
elszegényedik, eladósodik, míg egy szűk réteg határtalanul 
meggazdagodik. A modern növekedés és fejlődés így gyakorlatilag 
túlburjánzik, a szervezet nagy része pedig belátható időn belül 
megsemmisül. Az emberek elbutítása kifosztásuk érdekében immár két 
évtizede folyik. A közöny felélesztése és elmélyítése, a szimbólumok 
megsemmisítése mind-mind ezt szolgálják. Ilyen körülmények között az 
Emberfia jövendölése talán hihetőbb, mint bármikor. Mit lehet mindez 
ellen tenni? Legtöbben azt mondják, hogy semmit, és gyorsan homokba 
dugják a fejüket. Néhányan viszont ellenszegülnek az árnak. Talán onnan 
kellene kezdeni, hogy megszüntetjük a mesterségesen generált közönyt, és 
kikapcsoljuk a televíziót, ne adj Isten, eltávolítjuk a lakásból. Komoly 
elemzéseket és könyveket kezdünk el olvasni, és felhívjuk közvetlen 
környezetünk figyelmét arra, hogy milyen folyamatoknak vagyunk részesei. 
Minden egyes gondolatunk, minden egyes szavunk tovagyűrűzik a 
társadalomban, és soha ne feledjük: szavak és gondolatok megváltoztatják 
a világot. Frank Outlaw csodásan összegzi legfontosabb tennivalónkat:

„Ügyelj a gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat; ügyelj 
szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet; ügyelj tetteidre, mert azok 
szabják meg szokásaidat; ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg 
jellemedet­ –­ és végül ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat”.

Szakács Ferenc Sándor