[Magveto] 2004.09.05.

[Babos Tamás]

Magvető 2004 09 05

Bölcs. 9, 13-19



„Melyik ember képes felismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, 
mit kíván az Úr?”



Honnan a világ? Mit keresek én, az ember, itt? Van-e valóban célom? 
Istennek velem is van-e terve vagy csak a világ népeit irányító „nagyokkal”?
„Hisz a halandók gondolatai bizonytalanak és terveink ingatagok.”
Milyen „kegyetlen” lenne az isten, ha eligazodásunkban nem jönne 
segítségünkre?! Két csodálatos segítőt is nyújt.
Bennünk dolgozik „hangja” a lelkiismeretünk. Fejlesztve, rá figyelve sok 
minden világos lesz, célunk, eszközeink, döntéshez szükséges 
bizonyosságunk általa megvilágosodik bennünk.
És a másik a Szentlélek: Máriát „beárnyékolva” jön közénk az Ige, aki 
szavával és példájával igazság és élet számunkra. Betölt a keresztégben, 
hogy Jézushoz hasonlóan Isten gyermekei legyünk. Tüzével áthevít a 
bérmáláskor, hogy izzó szeretetünkkel tanúságtevő életet élve cél felé 
haladjunk és Rá hallgatva azt el is érjük.

„Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az 
emberek, ami kedves a szemedben.”

Gyulay E.