[Magveto] 2004. 06. 19.
Babos Tamás
babos at communio.hcbc.hu
2004. Jún. 20., V, 07:10:23 CEST
2004. június 19.
2Krón 24,17-25
Mt 6, 24-34
"Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a
másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig
megveti." (Mt 6, 24)
A Mt 6, 24-34 első olvasatra értelmetlen. Ezt nem a gazdaságkori ember
logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre
szolgálni. Az evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet.
A figyelem központjában Isten képmása áll szakrális életterével. A
furfangos pénzgyűjtés, mások gazdasági becsapása, piac és profit,
spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium sorai mintha egy másik
világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra szólítják fel az
olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat, hagyd a
gyűjtést, az agresszív hajszát. Nem ez tesz boldoggá. A mammon, a
gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet
frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő.
Nem éri meg. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot meg is
nyeri, de a lelke kárát vallja?!
"Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat
pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt
6, 24)
A kereszténység mélypontját éli. A mammon annyira behálózta
hétköznapjainkat, hogy alig tűnik fel. A cselekedetek eltávolodtak a
szavaktól, a szavak pedig nem fedik a gondolatokat. Ezért eltávolodik a
figyelem központjából Isten képmása szakrális életterével, és helyébe
kerül a termelő és fogyasztó idióta, aki semmibe veszi környezetét, és
egy célja van csupán: minél többet felhalmozzon, és minél többet
birtokoljon. A közösségi felelősség helyét elfoglalja az egyéni
öngondoskodás. Aki pedig ebben az embertelen létharcban alul marad, az
elvész. Vae victis! Jajj a legyőzötteknek! Hazudj, rabolj, gyilkolj,
politizálj a polis ellen, tipord el a másikat, csapd be a fél világot,
rombold le az ember természetes környezetét, semmisítsd meg a
hagyományos értékeket. Csak így tudsz fennmaradni, csak így tudsz
gyűjteni, csak így tudsz halmozni. Csak így tudsz egy olyan lénnyé
válni, amely eléggé modern ahhoz, hogy vakon és süketen haladjon el az
emberiséget egyre jobban veszélyeztető létkérdések mellett. A helyzet
paradoxona abban áll, hogy mindaz, ami ezt a folyamatot megfordíthatná
maradinak, korlátoltnak, butának és értelmetlennek van elkönyvelve.
"Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat
pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt
6, 24)
Számos gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus kongatja a
vészharangot. Az emberiség egy válaszút elé érkezett, de akkora a zaj és
a programozott propaganda, hogy kevesen veszik észre a zsákutcát jelző
táblát. A pillanatra és a fogyasztás maximalizálására irányított
figyelem elsiklik a lényeg mellett. Saint Exupéry szerint a lényeg
láthatatlan. Isten és a mammon, láthatatlan lényeg és látható realitás:
halk az egyik, hangos a másik. A nagy hangzavarban pedig egyre
fáradtabbak és kiábrándultabbak az emberek. Azok az emberek, akik
mindezt megváltoztathatnák. A lopást, butítást, csalást értékként
feltüntető társadalomban egyre több a depressziós, életunt,
pszichikailag sérült ember. Az aggodalom a holnapért általános
társadalmi jelenség. A Mt. 6, 24-34 evangéliumi részlet sorai
valóságosan zavarják a modern embert. Nem kell ilyesmi. Fölösleges, mert
nem hasznos. Fölösleges, mert nem modern. Fölösleges, mert nem áll
összefüggésben a bűn struktúráival. Nem Isten kell, hanem Goebbels
doktor. Nem nyugalom kell, hanem globalizált népbutítás és profit,
profit, profit. Újra profit.
A jövőt az ember alakítja. Nem mindegy, hogy holnap mire ébredünk.
Szakács Ferenc Sándor
More information about the Magveto
mailing list