[Magveto] 2004. 06. 19.

[Babos Tamás]

2004. június 19.
2Krón 24,17-25
Mt 6, 24-34

 "Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a 
másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig 
megveti." (Mt 6, 24)
A Mt 6, 24-34 első olvasatra értelmetlen. Ezt nem a gazdaságkori ember 
logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre 
szolgálni. Az evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet. 
A figyelem központjában Isten képmása áll szakrális életterével. A 
furfangos pénzgyűjtés, mások gazdasági becsapása, piac és profit, 
spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium sorai mintha egy másik 
világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra szólítják fel az 
olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat, hagyd a 
gyűjtést, az agresszív hajszát. Nem ez tesz boldoggá. A mammon, a 
gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet 
frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő. 
Nem éri meg. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot meg is 
nyeri, de a lelke kárát vallja?!
"Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat 
pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt 
6, 24)
A kereszténység mélypontját éli. A mammon annyira behálózta 
hétköznapjainkat, hogy alig tűnik fel. A cselekedetek eltávolodtak a 
szavaktól, a szavak pedig nem fedik a gondolatokat. Ezért eltávolodik a 
figyelem központjából Isten képmása szakrális életterével, és helyébe 
kerül a termelő és fogyasztó idióta, aki semmibe veszi környezetét, és 
egy célja van csupán: minél többet felhalmozzon, és minél többet 
birtokoljon. A közösségi felelősség helyét elfoglalja az egyéni 
öngondoskodás. Aki pedig ebben az embertelen létharcban alul marad, az 
elvész. Vae victis! Jajj a legyőzötteknek! Hazudj, rabolj, gyilkolj, 
politizálj a polis ellen, tipord el a másikat, csapd be a fél világot, 
rombold le az ember természetes környezetét, semmisítsd meg a 
hagyományos értékeket. Csak így tudsz fennmaradni, csak így tudsz 
gyűjteni, csak így tudsz halmozni. Csak így tudsz egy olyan lénnyé 
válni, amely eléggé modern ahhoz, hogy vakon és süketen haladjon el az 
emberiséget egyre jobban veszélyeztető létkérdések mellett. A helyzet 
paradoxona abban áll, hogy mindaz, ami ezt a folyamatot megfordíthatná 
maradinak, korlátoltnak, butának és értelmetlennek van elkönyvelve.
"Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat 
pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt 
6, 24)
Számos gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus kongatja a 
vészharangot. Az emberiség egy válaszút elé érkezett, de akkora a zaj és 
a programozott propaganda, hogy kevesen veszik észre a zsákutcát jelző 
táblát. A pillanatra és a fogyasztás maximalizálására irányított 
figyelem elsiklik a lényeg mellett. Saint Exupéry szerint a lényeg 
láthatatlan. Isten és a mammon, láthatatlan lényeg és látható realitás: 
halk az egyik, hangos a másik. A nagy hangzavarban pedig egyre 
fáradtabbak és kiábrándultabbak az emberek. Azok az emberek, akik 
mindezt megváltoztathatnák. A lopást, butítást, csalást értékként 
feltüntető társadalomban egyre több a depressziós, életunt, 
pszichikailag sérült ember. Az aggodalom a holnapért általános 
társadalmi jelenség. A Mt. 6, 24-34 evangéliumi részlet sorai 
valóságosan zavarják a modern embert. Nem kell ilyesmi. Fölösleges, mert 
nem hasznos. Fölösleges, mert nem modern. Fölösleges, mert nem áll 
összefüggésben a bűn struktúráival. Nem Isten kell, hanem Goebbels 
doktor. Nem nyugalom kell, hanem globalizált népbutítás és profit, 
profit, profit. Újra profit.
A jövőt az ember alakítja. Nem mindegy, hogy holnap mire ébredünk.

Szakács Ferenc Sándor