[Magveto] 2004. 02. 03.

[Dozsa Istvan]

2004. február 3.

Jézus nem csodadoktorként működött. Élete folyamatos önátadás volt, amiben megélte az Atyával a szeretet-kapcsolatot. Utat nyitott a Szeretetnek közénk. Nem sablonokban gondolkodott, nem sémák szerint cselekedett, hanem hallgatott az Atyára, hallgatott a Szeretet üzenetére és azt át is adta nekünk. Csodatévő ereje nem praktikáknak köszönhető, nem titkos tudásnak, hanem annak, hogy hagyta hozzánk jönni a felénk közeledő Szeretetet.

Amikor Dávidnak jelentették, hogy fia meghalt, és a hírt így közölték: "Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!" - vajon magunkra ismerünk-e ebben a lelkületben? Vagy működik-e bennünk az a kegyelem, ami Dávidban is működött, amikor sírva így gyászolt: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!" 

Ez a kegyelem teljesedett ki Jézus keresztáldozatában. Amikor személyválogatás nélkül szeretett minket, annyira, hogy mindenkiért meghalt a kereszten, akkor ezt tette velünk. Megszabadított a bűn rabságából, szeretetével a bűntől föloldott, betegségeinket magára vette és megbocsátott mindenkinek.

Krisztus követőjeként törekednem kell az áldozatvállaló és irgalmas szeretet megélésére. Akkor én is egyre inkább tudom majd Istent és a szeretetét ajándékozni a körülöttem élőknek.

-Marian-