[Magveto] 2004. 02. 05.

[Babos Tamás]

2004. február 5.

Mk, 6,7-13.

Magához hívta a tizenkettőt.  -  Bár még köztük van, bár még maga is 
tanít, de előre látja, hogy majd  nélküle is helyt kell állniuk, 
szerezzenek tapasztalatot, s utána beszéljék meg együtt. Milyen okos 
nevelés!

Ne vigyenek semmit, csak vándorbotot ... se kenyeret, se... se...  -   
Milyen lényeglátó Jézus. Meg kell fegyelmezniük az emberi kapzsiságot, 
bírvágyat, minden szenvedélyt, hogy csak egy szenvedély vezérelje őket: 
használni, szolgálni azokat, akikhez küldetésük van, lesz.

Ha ... nem fogadnak be ... Nem álltatja őket, hogy milyen nagy sikerük 
és csak sikerük lesz. Reális képet nyújt. Talán ráébrednek, hogy nem 
ellenállhatatlan szavuk, nem mindig hisznek az emberek az ő gyógyító 
erejükben. Lesznek a nyájon kívül maradók is. Nem akarja illúziókban 
ringatni őket, munkájukat, eredményeiket.

Azok elmentek... hirdették térjenek meg... Milyen szépen megértették, 
hogy mi is a lényeg. Maguk szavukkal és szegénységükkel, 
kiszolgáltatottságukkal bizonyították: lehetséges a megtérés, igaz Jézus 
tanítása, ők már elkötelezték magukat neki.


Elsőcsütörtök van, ma is, elsőszombaton is imádkozzunk papjainkért, 
kispapjainkért, újabb papi hívatásokért.


                               Gyulay Endre