[Magveto] 2003. 05. 17.

[Babos Tamás]

2003. május 17.
ApCsel 13, 44-52;
Jn 14,7-14

"Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én 
végbevittem" (Jn 14, 12)
A fenti evangéliumi részlet lényegre törően határozza meg a keresztény 
ember karakterisztikáját. Csak az keresztény, aki hisz és ennek a hitnek 
a fényében tevékenykedik. Nem keresztény az, aki nem viszi végbe 
"ugyanazon tetteket", vagyis nem hozza összhangba gondolatait, szavait 
és cselekedeteit. Az autentikus ember jellemzője, hogy létében nincs 
meghasonulva. Életcélja nem a valós létének az álcázása, hanem a kreatív 
tevékenység Isten és ember tiszteletének a jegyében. Nem süpped be a 
képmutatás, a hazudozás, az álnokság ördögi körébe.
"Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én 
végbevittem" (Jn 14, 12)
A történelem során sokan állították, hogy "hisznek Benne", de a tetteit 
nem vitték végbe. Ma sincs másképp, mint az elmúlt évszázadokban. A 
külsőségességekbe, hatalmi hóbortba, érdekharcokba süllyedt 
kereszténység feladata, hogy visszatérjen Krisztus autentikusságához. 
Mindaddig, míg maszkot maszkra halmoz az ember, messze sodródik 
keresztény hívatásától. A megváltott lét viszont nem egyeztethető össze 
a megalkuvással, kicsinyes számítgatásokkal, kétszínűséggel, 
bizalmatlansággal. Ez utóbbiak szülik meg a keresztény századok 
sajnálatos vadhajtásait. De a fát gyümölcséről lehet megismerni, a 
megváltott embert pedig tetteiről.
"Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én 
végbevittem" (Jn 14, 12)
A felszólítás nekünk szól. Próbáljunk élni vele.

Szakács Ferenc Sándor