[Magveto] 2003. 05. 19.

[Dozsa Istvan]

2003. május 19.
ApCsel 14, 5-18
Jn 14,21-26

A mai szentírási részek óvva intenek a bálványoktól. Az Apostolok Cselekedeteiben Barnabást Zeusznak nevezik el Lisztrában, Pált pedig egyenesen Hermésznek. Így fejezik ki hálájukat a béna ember meggyógyulásáért. Hisztériájuk nem ismer határt: felkoszorúzott bikát akarnak feláldozni hálaképp. Az üzenetet félreértik. A bálványról és a véráldozatról sehogy nem akarnak leszokni.
Az evangélium soraiban az Emberfia az élő Istent nyilatkoztatja ki tanítványainak. Isten emberközelbe kerül: nem a fellegek felett kell ezentúl keresni, hanem az emberi szívben. Az embert nevén szólítja. Elhangzik az új tanítás, de az elmúlt kétezer év alatt csak kevés ember értette meg a lényegét. A bálványok, a hisztériás istenképek tovább léteznek. Napjainkban is fénykorukat élik. A megtestesült Isten a vallási hisztériákat, a bálványimádást, a gyerekes istenkultuszokat túllépte. Új Istent hirdetett: azt az Istent, aki az emberért van, aki az emberben van.
Napjainkban számos szekta, furcsa istenkultuszok hódítanak egyre nagyobb teret. Az ember előrehaladt a technológiában, eddig elképzelhetetlen eredményeket ér el, de lelke valahol lemaradt és megfeneklett a vallási félelmek ingoványában. Látomás látomást követ, a világ legeldugottabb pontjain is új próféták születnek. A bálványok a körülöttünk levő társadalomban úgy szaporodnak, mint gombák eső után. Ami lényeges, az háttérbe szorul: ember felejtsd el bálványaidat, szabadítsd fel lelked, ne gyötörd magad hisztériás képzelgésekkel, hisz meg vagy váltva. A megváltott ember egzisztenciáját kevesen fogták fel és élték meg az elmúlt kétezer év folyamán.
C. G. Jung, az analitikus pszichológia atyja, megállapítja poszthumuszként megjelent Emlékek. Álmok. Gondolatok. című könyvében, hogy a legtöbb embert élete derekán téves istenképek kergetik depresszióba. Isten helyét "rendszerint egy buta dolog" foglalja el, mely aztán rabszolgává teszi. A bálványok virágkorukat élik, áldozataik pedig a körülöttünk levő társadalomban vannak.
A tanítás - hitünk szerint - elhangzott kétezer évvel ezelőtt. Itt az ideje, hogy megértsük az élő Isten üzenetét, aki azért jött el, hogy "életünk legyen, és bőségben legyen".

Szakács Ferenc Sándor