[Magveto] 2003. 03. 17.

[Dozsa Istvan]

2003. március 17.

MTörv 9, 4b-10
Lk 6, 36-38

A Mózesi Törvénykönyv Isten irgalmáról számol be, jóllehet ez az "irgalom" kizárólag a választott néphez szól. Izrael földhöz jut Isten irgalmából. Nem hűségéért és nem "szíve egyenességéért" kap földet Izrael, hanem Isten jóakaratából jut országának birtokába. Isten hűsége feltételezi az emberi engedelmességet, melyet a kőtáblákra felvésett törvények pecsételnek meg. Ha a nép hűséges marad Istenhez, jól megy sorsa, ha "megkeményíti szívét" és hűtlenné válik, Isten megbünteti. Ez röviden összefoglalva a zsidó honfoglalás üzenete.
Lukács evangéliumának hatodik fejezete újraértelmezi az "irgalom" problémáját. A keresztények új feladatot kapnak. "Legyetek irgalmasok". Inkább tanácsként hangzik el ez a felszólítás. "Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas" (Lk 6, 36). Ebben a mondatban megfogalmazódik a keresztény ember egzisztenciájának a lényege, annak ellenére, hogy sokan az elmúlt kétezer év folyamán gyorsan átlapoztak ezen a részen. A gondolat a következő mondatokban tovább mélyül: "Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak". Lukács hatodik fejezetében megfogalmazódik a kereszténység forradalma. Mert ezek a mondatok, a szó szoros értelmében, forradalmat eredményeznek. De talán elmondhatjuk azt is, hogy "kemény szavak ezek, ugyan ki érti"? Mert valljuk meg őszintén, hogy nagyon ritkán hallgatunk ezekre a tanácsokra. Ítélkezünk napról napra, nehezen tudunk gyakran megbocsátani és az irgalmasságról számos eszmecserét tudunk ugyan tartani, de a gyakorlatba ritkán alkalmazzuk. Pedig kereszténnyé nem egy törvénykönyv szabályainak betartásán keresztül válik az ember. Az irgalmasság, megbocsátani tudás és ítéletmentesség olyan erőket mozgat meg és szabadít fel az emberben, melyeken keresztül az örömhír valóban beleágyazódik a teremtett ember életébe. A keresztény többé nem tud önmagának ellent mondani, mert akkor már nem keresztény többé: gyilkolni (akár Isten nevében is), hatalmaskodni mások felett, kizsákmányolni a kiszolgáltatottakat, a "kiválasztottak" pöffeszkedésével és fölényességével lenézni a "nem-kiválasztottak" tömegét, igen, mindez nem keresztény magatartás.
A kerióti Judás nem volt irgalmas. Ő nyájas volt. A csökkent értékű emberek mindig nyájasok, hogy kompenzálni tudják ezt a kellemetlen érzést. A tehetségtelen, jellemtelen ember privilégiumokat, előnyöket és baksist keres mindenfele, nyájas de nem irgalmas. Még kevésbé tud megbocsátani, és egyáltalán nem jellemzi az ítéletmentesség. A keriótiak fő jellemzője az, hogy "harminc ezüstpénzért" gyorsan odébbállnak. Ebből a szemszögből a keresztények száma nagyon leapad, és a keresztény egzisztencia új dimenziót kap. A törvények felé helyezett irgalmasság, ítéletmentesség és megbocsátani tudás számos "keresztényről" lerántja a maszkot és szembesíti - talán szobájának egyik rejtett zugában - azzal a gondolattal, hogy csak egy kerióti.
A Lukács evangélium hatodik fejezetének az üzenete egyszerű, mint ahogy a nagy tanítások mindig egyszerűek. Légy irgalmas.

Szakács Ferenc Sándor