[Magveto] 2002. 09. 04.

[Dozsa Istvan]

2002. szeptember 4.

A mai evangéliumban Jézus ismét gyógyít, de nem csupán egy beteget, egyet a sokak közül, hanem Péter apostol anyósát. A rövid beszámolóból kitűnik, hogy a gazdasszony szorul rá az Üdvözítő emberszerető jóságára, s szóltak is az érdekében. (Illő a vendégeket ellátni, illetve beteg házhoz nem illő vendégjárást szervezni) Beteg volt, valamilyen szinten mindnyájan betegek vagyunk, testben is, de lélekben mindenképpen, bűneink, gyarlóságaink, visszaeséseink... Képtelenek a napi teendők elvégzésére, a rendkívüli helyzetekben való helytállásra, emberi tartásunk, hiteles kereszténységünk megélésére. Milyen jó, hogy Jézus most is képes talpra állítani, tiszta, egészséges lélekkel megajándékozni, és itt jön a lényeg: "Az asszony mindjárt fölkelt és szolgált nekik." Újult erővel, lelkesen, hálásan. Példaértékű cselekedet, de vajon meg van-e bennünk ez a lelki erő, hálaérzés a kapott egészségét, lélekgyógyulásért. Prohászka püspök írja elmélkedésében: "Erős lett; örülni tud, azért készséges. Testi, lelki erőit szolgálatába szegődteti, mert szereti örömének s jókedvének forrását. S minél készségesebben szolgál, annál erősebb lesz." Talán egy-egy testi vagy lelki gyógyulás után jó lenne erre is odafigyelni, nagyobb gondot fordítani. Biztosan megéri.