[Magveto] 2002. 09. 02.

[Dozsa Istvan]

2002. szeptember 2.

Szép összefüggés van nem csak a mai két olvasmány között, de a mai olvasmányok és számos testvérünknek a mai várhatóan megjellegző élménye között, hiszen az évkezdő Veni Sancte napja van. Míg Pál apostol Korintusban "gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben" kezdte igehirdetését - és a későbbiekből kiviláglik, nem csalt az előérzete, - addig Krisztus Urunk az Izaiás könyve felnyitásával kezdi nyilvános működését Názáretben, amelyből találóan idéz. Csakhamar Ő is megtapasztalja, hogy alig lehet a próféta kedves a maga hazájában. Abban azonban az Úr és az apostola - persze hangsúlykülönbséggel, - közös tényt fogalmaz meg, hogy "az Úr lelke van rajta", hogy a "beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból áll, hanem a lélek és az erő bizonyításából".

Mennyire óhajtjuk és kérjük, hogy akik ma kezdik iskolás tanulmányaikat, akár újdonsült iskolásként, egyetemi "gólyaként", akár már egy adott iskolai rend következő évfolyamába lépve, tapasztalják meg, hogy Jézus Krisztus az üdvtörténeti jelenben újra csak az Úr kedves esztendejét hirdeti meg mindnyájunknak, és Pál apostollal együtt valamennyien azt kívánjuk az érdekelteknek és tanáraiknak, hogy hitük, művelődésük, nevelődésük "ne az emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék". Ezért meditálunk Lattaquié Ignatiosz metropolita szavaival így:

Szentlélek nélkül	távoli az Isten,
			Krisztus a múlté,
			az Evangélium holt betű,
			az Egyház egyszerű szervezet,
			a tekintély uralkodás,
			a misszió propaganda,
			az istentisztelet emlékek fölidézése,
			és a keresztény cselekvés rabszolgamorál.

De Őbenne:		a kozmosz fölemelkedik
			És nyögve szüli az Országot,
			a feltámadott Krisztus itt van,
			az Evangélium életerő,
			az Egyház szentháromságos közösség,
			a tekintély szabadító szolgálat,
a misszió Pünkösd,
			a liturgia emlék és elővételezés,
			az emberi cselekvés megistenült.
			
Budapest, 2002. szeptember 2.

Brückner Ákos Előd O.Cist.