[Magveto] 2002. 09. 05.

[Dozsa Istvan]

2002. IX. 5.

Lk 11,1-
A Te szavadra mégis kivetem a hálót...


Már az olvasmány is kifejti, hogy  csak Krisztus!  Az emberi bölcsesség semmi, ha nem Ő az Út, az IGAZSÁG, és az Élet.

Milyen esztelen ilyen alkalmatlan időben és ilyen rossz helyen és ilyen körülmények között hálót kivetni?  Péter emberi okossága, szakmai tudása mást mond. De hite is mást mond: engedelmeskedni, megtenni. Látta a kánai menyegző borát. Előtte hallhatta "tegyétek, amit mond" - Mária intését. Megteszi. És...

Mennyi emberi bölcsesség szorult belénk. Mi se engednénk Krisztust a keresztre, mint Péter, csak mi nem halljuk: "Takarodj, Sátán, mert emberi módon..."

Mikor szállhat meg végre a Lélek, hogy Rá hallgassunk, Neki engedelmeskedjünk!?!

Ma talán mindnyájan mondjuk ki,  a Te szavadra  mégis ...


     Gy E