[Magveto] 2002. 10. 28.

[Babos Tamás]

2002.10.28
Lk 6,12-16

Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész 
éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához 
tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak 
nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot 
és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot 
és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a 
karióti Júdást, aki később árulója lett.

Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, 
hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. 
Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz 
igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti 'áramkörbe', vagyis Isten 
szentháromságos élete működjék bennünk (megszentelő kegyelem).

Ez az imádság pedig nem feltétlenül kérő ima. Mondogatjuk kéréseinket, 
mintha anélkül nem jutna célba, hanem az imádás. Azáltal, hogy megadjuk 
az Úrnak, ami neki jár, remélhetjük, hogy megértjük döntését. Csak így 
hangzik hitelesen a 'Fiat voluntas tua!'

Azzal a gondolattal is 'eljátszhatunk', hogy vajon a kiválasztás miatt 
imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket 
választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk 
Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell a világ dolgairól vélekednünk.

Bertalan