[Magveto] 2002. 10. 29.

[Dozsa Istvan]

2002. október 29.
Lk 13,18-21

,,Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között.'' Majd folytatta: ,,Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.''

Mustármagnyi igeszakasz, mégis nagy fává növekedhet bennünk, ha odafigyelünk rá. Mindhárom szinoptikus evangélium hozza a mustármagról szóló részt, a kovászost csak Máté és Lukács. Máténál és Márknál a mustármagos rész a magvetőről szóló példabeszéd közelében található, semmi furcsát nem találunk ebben. Lukács viszont meglep minket, mert a szakaszt a meggörnyedt asszony szombati meggyógyítása és a szűk-zárt kapuk témája közé illeszti. Elég fura összeállítás, meghökkenünk a hirtelen váltáson, mint ma is azon, hogy miért pont az Ef 5,21-33 került az evangélium elé. Na de nézzük csak meg, mi is ott a szerző meglátása? Hogy a házasság titkát Krisztusra és egyházára kell vonatkoztatni. Nosza, lépkedjünk ezen az úton, cselekedjük ugyanezt a mi magocskánkkal!


Először is ne felejtsük el, hogy a mi hazai mustármagunk sokszor akkora, mint az, amelyet Jézus ismert. Az fekete volt, és kb. akkora, mint egy mákszem. Jaj, de pinduri! Félhetnénk a kezünkbe venni, hátha elgurul. De Jézus a kicsiben is hű, nemcsak a nagyban, ő bizony kezébe vette icipici egyházát, és biztosan tartja azt még most is, pedig az már jócskán megnövekedett! Az Isten országa folyamatosan valósul. Főleg, ha mindenki hoz magával még egy embert...

A kovász-hasonlat arra buzdít minket, hogy ne aggódjunk, ha nem vagyunk minden téren tökéletesek (egyénileg és közösségileg). Ha van egy jó rész, ami hat a többire, akkor a többi is "megkel tőle". Legyen gondunk arra, hogy a jót tegyük a középpontba, erősítsük azt magunkban és közösségeinkben is!

No, és a másik kapocs a szentlecke és az evangélium között az asszony. "Keresd a nőt!" - tartja a mondás is, elismerve, hogy a szebbik nemnek mindenhez köze van. A két nem csak együtt boldogul. Hiába álldogál a nő a dagasztóteknő mellett, amíg a férfi Isten ügyeiben munkálkodik a messze távolban, a kovászt az Úr az asszony kezébe adja, azaz nélküle, az ő személye és egyénisége nélkül nem épül az Isten országa.

Gondolkodjunk azon is egy kicsit, hogy mihez hasonlíthatnánk ma Isten országát? Pl. így: Isten országa hasonlít a jó szoftverhez. Hiába törik fel a hackerek a kódokat, újabb-és újabb variációk készülnek, a Gazda mindig előbbre jár, mint az ellenfél. Vagy: Isten országa hasonlít az olimpiához, mert minden csúcs után következik még egy. Vagy: Isten országa hasonlít a választásokhoz, mert ha néha el is szúrjuk, attól még megy tovább az élet. Persze ezek csak szösszenetek, de szabad kinek-kinek tovább gondolkodni.

Bangó M. Klára
kalocsai iskolanővér