[Magveto] 2002. 11. 17.

[Babos Tamás]

2002. november 17.
Iz. 10, 5-7; 13-16
Mt 11, 25-27


Izajás sorai haragról és bosszúról szólnak: "... s a jólét helyett tűz 
lángol fel, emésztő tűznek lángja" (Iz. 10, 16). Izrael Isten ellen 
fordult, ezért megtorlásban lesz része. Az Ószövetség sorai fenyegetik a 
jólétben dúskáló nemzetet. Izrael - amint jól ment sora - megtagadta és 
elfeledte Istenét. Gonosz törvényeket hoznak és elnyomó rendeleteket 
írnak, nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottaknak, megfosztják 
jogaitól a szegényeket, kizsákmányolják az özvegyeket, megrabolják az 
árvát (vö. Iz. 10, 1-3). A megtorlás vihara viszont közeleg: Asszíria 
hadserege Isten bosszúálló kezévé változik. Izajás "istentelen nemzetnek 
nevezi Izraelt", melyet el kell taposni, "mint az utca sarát". A 
választott nép nem más Isten szemében, mint bogáncs, gaz és sár. Kemény 
szavak ezek. Ugyan ki értiheti őket?
Mindez viszont nem csak az ószövetségi embernek szól, aki jólétében 
elfelejtette azt, hogy nem ő a világ teremtője, hanem a mai kor 
emberének is, aki hatalmi hóbortjában azt hiszi, hogy mindenre képes, 
hogy lehetőségei határtalanok. Az embertelenségbe elsüllyedt ember 
elfeledi társadalmi kötelességeit és élete egyetlen célja önmagának az 
istenítése, mások megalázása és kizsákmányolása lesz. Az emberiség ezen 
a szinten Izajás kora óta sokat nem változott. A különbség csak az, hogy 
ma még az "emberi jogok védelme" alatt is más nemzetek ellen tör, hogy 
önmaga előnyeit minél jobban védeni tudja. Egyfelől egyesek egyre 
nagyobb hatalomra tesznek szert, míg mások - hatalmas tömegekben - 
szenvednek. A szegénység és vele párhuzamosan a kiszolgáltatottság 
hatalmas dimenziókat ölt. Úgy tűnik, hogy ez az ördögi kör végigkíséri 
az emberi történelmet.
A kereszténység sem érezheti biztonságban magát ezen az aláaknázott 
területen. A hatalomvágy, a fösvénység, kapzsiság, mohóság, másokon való 
uralkodási vágy mélyen átitatja a kereszténység évszázadait is. 
Leküzdeni ezeket, az emberben lakozó destruktív faktorokat, ma sem 
könnyebb, mint Izajás idejében. Az üzenet napjainkban éppoly eleven, 
mint annak idején.

Szakács Ferenc Sándor.