[Magveto] 2002. 05. 19.

[Dozsa Istvan]

2002. május 19.

ApCsel 2, 1-11
1 Kor 12, 3b-7. 12-13
Rom 8, 8-17
Jn 20, 19-23

"A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz." (1Kor 12, 4)
Pünkösd ünnepe nagyon fontos a keresztény ember számára. Ez az ünnep teljesen "feje tetejére állította" a hagyományos vallásos felfogást. Isten lelke - szabályokat nem ismerve -áradt szét. Mert a "lélek ott fúj, ahol akar", nem lehet feltartozatni, szabályokkal körülírni.
Pünkösd egy új korszakot nyitott a transzcendenciát kutató emberben.
Pünkösd embere elfogadja Isten feltámadását. Az ember kijött sírjából és felnézett a világosság felé. Nincs többé számára abszolút kilátástalanság és reménytelenség. Pünkösd embere szövetségesként tudhatja maga mellett Istent. Új erő, új lélek, új élet: az ember nincs egyedül a történelem útvesztőiben.
A pünkösdi ember felismerhető arról, hogy "soha nem adja fel". Churchill egyik híres beszéde csak fél percet tartott: "Never give up. Never. Never. Never." Azzal sarkon fordult és elment, pedig a tömeg egy hosszú beszédet várt tőle. A pünkösdi keresztény is ilyen: soha nem adja fel: egyszerű, mint a galamb, de ravasz, mint a kígyó. Pünkösd nem a halál kultusza, hanem a feltámadás diadala. Lázár kijön a sírjából, Mária Magdolna új életet kezd, Zakeus lemászik a fáról és visszafizeti mindazt, amit életében ellopott, a római százados megtér családjával együtt, a leprások meggyógyulnak, a vakok látnak... a politikai hatalmasságok és az egyéni érdekeiket néző főpapi méltóságok viszont kételkednek, és agresszíven fenyegetőznek. Ez nemcsak múlt, hanem jelen is...
De a pünkösdi lavinát nem lehet megállítani, hiszen az új bor új tömlőbe való.

Szakács Ferenc Sándor