[Magveto] 2002. 05. 17.

[Dozsa Istvan]

2002. május 17.

ApCsel 25, 13-21
Jn 21, 15-19

Ma az evangélium egy eléggé nehézen érthető részletét olvashatjuk. Péter a feltámadt Jézussal beszélget. "Szeretsz te engem" - kérdezi apostolától a feltámadt Istenfiú háromszor is. "Jobban szeretsz-e mint ezek?"
Péter bevallja, hogy szereti, jóllehet még néhány nappal azelőtt háromszor megtagadta, elárulta; sőt mi több, még a keresztútra sem kísérte el. Mennyire ellentmondásos ez az érzés, amelyet mi "szeretetnek" nevezünk. Mi is tulajdonképpen ez az érdekes érzés, mi ez a bizonyos vonzalom, amely mások irányába mozdít meg minket?
Az evangélium nem ad erre pontos választ. De azt hiszem, hogy senki sem tudná ezt pontosan meghatározni. Pál a szeretet himnuszban több, kevesebb sikerrel megpróbálta. "Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok" - írja.
Kieslowski lengyel rendező híres Dekalógussa, majd később a Három szín trilógiája (Kék-, Fehér-, Vörös Film) szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik. A szeretet tulajdonképpen az élet része. Hamvas Béla írja nagyon kifejezően: "aki nem él melegen, örömben, termékenyen, igazán, azt az élet szétmarcangolja".
A szeretet - ahogy a mai evangélium is példázza - nem zárja ki a félelmet és az ebből származó "árulást". Mintha Fauszt valóban keveredne Mephisztóval. Péter a nagycsütörtöki események előtt esküdözik, hogy ő mindvégig kitart. De még a kakas meg sem szólal és már háromszor árulja el azt, akinek örök hűséget fogadott.
Annak ellenére, hogy Jézus ismeri jól Péter hibáit, mégsem távolítja el magától. Isten nem az emberi "tökéletességre" épít. A nagy szavak, az üres ígéretek nem érnek semmit. Az ember a pillanatban kell döntsön, és erre kell - gyakran egy életen keresztül - felkészüljön. Pillanatnyi döntések hozzák magukkal az etikai poklot (lásd Kieslowski 8. Dekalógusa), vagy a "meleg, örömteli, igaz és termékeny életet". A hibák, a korlátok az emberi élethez tartóznak. Aki nem ismeri el őket, az - fölöslegesen - állandóan harcol ellenük. Péter elismeri korlátait és rádöbben arra, hogy még Jézus mellett sem tökéletes. A feléje áradó szeretet és bizalom viszont felszabadítja bűntudatából: "legeltesd nyájamat". Judás ennek az ellenpólusa: bűntudata öngyilkosságba, önmegsemmisítésbe kergeti.
Az üzenet örökértékű: Isten kegyelmét és az önmaga korlátait elfogadó ember könnyebben varázsolja termékennyé életét, mint az, aki állandóan harcol korlátai ellen.

Szakács Ferenc Sándor