[Magveto] 2002. Punkosd

[Babos Tamás]

Pünkösd - számunkra keresztényeknek - az Egyház születése, tűzben és 
viharban. Milyen csodálatos olvasni az Apostolok Cselekedeteiben, hogy 
mi minden jellemezte ezt a kicsiny közösséget, mi után megkapták a várva 
várt Vigasztalót. Nem voltak felkészülve. Állhatatos kitartásuk, hozta 
meg a gyümölcsét ott, a jeruzsálemi teremben. Különféle emberek más 
nyelven beszélve értették meg egymást. Mindnyájan álmélkodtak, és nem 
értették, hogy mi történik. Ekkor erő költözött beléjük, imádságukra, 
igehirdetésükre, tömegek ismerték fel Jézusban a Messiást. Így kezdődött 
el a világ evangelizációja.  Isten elküldte a tüzet, és az lassan 
növekedve borította be a világot. És ez a kis csíra elkezdett növekedni, 
életerős fává terebélyesedett idővel. Átesett sok betegségen, de mindig 
erőre kapott, mert élet volt benne. Ettől a perctől a mai napig vezeti 
Isten Lelke az Egyházat, mert általa Őt, az élő urat kell <megismernünk, 
szeretnünk, követnünk, hogy részesei legyünk benne a szentháromságos 
életnek, s hogy vele együtt átalakítsuk a történelmet, míg teljessé nem 
lesz a mennyei Jeruzsálemben. Ez a program nem változik együtt a 
különféle korokkal és kultúrákkal. ez a mindenkori program sajátunk a 
harmadik évezredben is.> (II. János Pál pápa, Novo millennio ineunte, 
29) Az igazi új tűz, a lényegi megújulása az Egyháznak a harmadik 
évezred kezdeten belső lesz. Mi vagyunk, mindannyian az Egyház. Mi - 
köszönet a keresztség és a bérmálkozás kegyelmeiért - részültünk a 
Szentlélekben. Amikor Jézus a tanítványoknak adta a Szentlelket azt 
mondta, minthogy engem küldött az Atya úgy küldelek én is titeket. Ezt 
mondta az első tanítványoknak, és ezt mondja ma is, nekünk, kicsiknek és 
nagyoknak. Életünket 2002 pünkösdjén járja át tüzes, megújító 
szeretetével Isten lelke, hogy ha az Egyház öregszik is, de soha meg ne 
vénüljön.

  - tzsi -