[Magveto] 2002. 03. 27.

[Dozsa Istvan]

NAGYSZERDA

Olvasmány: Iz 50,4-9
Zsoltár: 68
Evangélium: Mt 26,14-25

Nagyböjt fájdalmasan szép pillanatait éljük át ezekben a napokban, órákban. Isten megtanít bennünket szembenézni önmagunk korlátaival, életünk kisebb-nagyobb problémáival. A szenvedő szolgán keresztül felfedezhetjük Isten értünk vállalt áldozatának emberi nehézségeit, vércseppjeit, szenvedéseit. Jézus Krisztus megengedi, hogy teljes elhagyatottságában, emberi szemmel is kibírhatatlan szenvedésen át a halálba taszítsuk őt, hogy élete áldozatán át megváltson bennünket árulásainktól.

Mi is hány és hány alkalommal méltatlanok vagyunk a keresztény névre, mert körülményeinkkel megalkuszunk, és ezzel sokszor áruljuk el Jézust. Hányszor jobban sóvárgunk az ezüst-pénzre, a jutalomra, az előléptetésre, ...

"Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta."

Adja az Úr, hogy miután felismertük árulásainkat, elszakadjunk bűnünktől. Egy kegyelemmel teljes szentgyónás segítsen mindannyiunkat.

- tzsi -