[Magveto] 2002. 06. 20.

[Dozsa Istvan]

2002. június 20.

"Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok... mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek őt." 

Imádságaink csak akkor válhatnak párbeszéddé, ha teret adunk benne Istennek is. Ő teljesen ismer minket nekünk pedig meg kell ismernünk Őt, a szándékait, terveit. Az igazi imádság kitárulkozás Isten felé: Itt vagyok, Uram, tégy velem amit akarsz! Az üdvösség útja nem az, hogy kikönyörögjük saját vágyainkat Istentől, fel kell ismernünk valódi szükségleteinket az imádságban is, így lehetünk valóban Isten képmásai. A fecsegés elhagyása nem rövidítheti le az imára szánt időt. Sőt: ha valóban rátalálunk Istenre az imádság perceiben akkor még elszakadni is nehéz tőle. 

Jézus imádkozni tanít minket. A miatyánkban is a mi szükségleteinket tárja elénk. De ugyanígy tanít minket az Egyház a szüntelen imádságra a zsolozsma által is. Akinek kötelessége ne hanyagolja el, akinek nem az törekedjen rá, hogy bekapcsolódjon ebbe a 2000 éves dicsőítésbe! 

 LMK