[Magveto] 2002. 06. 19.

[Dozsa Istvan]

2002. június 19.

2Kir 2, 1-14
Mt. 6, 1-6; 16-18

Ha teszel valamit, ne azért tegyed, hogy a többiek lássák és csodálkozzanak rajtad. Ebbe a mondatba lehetne összefoglalni a mai evangélium üzenetét. Ezt, természetesen, egy reklám-társadalomban nagyon nehéz megérteni. Miért tegyek valami jót, ha belőle nincs semmi jövedelmem, és ráadásul még a többiek sem látják.
Erich Fromm "A birtoklástól a létig" könyvében próbálja mindezt tudományosan is megmagyarázni. Egy érett egyéniség, mely elfogadja társas létét, nem szorul az emberek ámulatára. Mások elismerését állandóan csak az keresi, aki önmagával (igen) keveset tud kezdeni. A pszichológia ezt kompenzációnak nevezi. A "nagy adakozók" - gyakran - minden mozdulatukat eltúlozzák, hogy mindenki láthassa a nagy semmit, amit adományoztak.
Ugyanez áll a vallásos szokásokra is: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!" (Mt. 6,7)
A mennyiség egyetlen esetben sem pótolja a minőséget. A képmutatás csak ideig-óráig tudja elmaszkírozni a maszkok mögött húzódó - gyakran gyerekes - valóságot.
Az individualitást elnyomó társadalmak és rendszerek nem szeretik a magabiztos, érett egyéneket. Ezek zaklatják a tömeg nyugodt manipulációját. Pedig csak egy érett egyéniség tud - halkan és láthatatlanul - sokat tenni a körülötte levő társadalomért.

Szakács Ferenc Sándor