[Magveto] 2002. 01. 31.

[Babos Tamás]

Január 31. - Évközi 3. hét, csütörtök
Mk 4,21-25

    A meggyújtott lámpa hivatása a világítás: nem azért ég, hogy véka 
alá rejtsék. Kapott talentumainkat kamatoztatnunk kell mások számára: 
amilyen mértékkel mérünk másoknak, olyannal mérnek majd nekünk is. Sôt, 
ráadást is kapunk, mert akinek van, annak még adnak - akinek nincs, még 
azt is elveszik, amije van.
     Hétköznapjaink profán világában is így van: a kiváló orvos soha nem 
marad paciens nélkül, mégha hamarabb is fog esetleg villát építeni 
magának az a hozzá nem értô, aki csak a csúszópénzért választotta ezt a 
pályát. Hosszútávon csakis a jó felkészült, talentumait jól felhasználó 
tanár, orvos, szakember, munkás,... lesz sikeres és alkot értékeset - 
még akkor is, ha képesség nélküli kollégája esetleg pillanatnyilag jobb 
állást kap ismeretsége, pénze,... által.
    Persze az is kérdés, hogy valaki ideigtartó vagy örök fényességet 
akar-e sugározni; földi javakban várja-e a mielôbbi jutalmát vagy majd 
az örök életben?

gk