[Magveto] 2002. 02. 01.

[Dozsa Istvan]

február 1 péntek
Köznap
2Sám 11, 1-4a.5-10a.13-17 Dávidot egészen emberként mutatja be a Biblia. Leírja bűnét is, de bűnbánatát is.
Mk 4, 26-34 A magvetés az ember feladata, a növekedést az Isten adja. Péntek van, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának napja, bűnbánati nap. Hozzá elsőpéntek is, Jézus szívére tekintünk, és szeretnénk szeretetében megerősödni.

A mai ember számára a bűnbánat sokszor idegenül cseng. Csak el ne kelljen ismerni, hogy hibáztam, csak el ne kelljen ismerni, hogy a másiknak is lehet igaza. Elsőpénteken engeszteljünk önmagunk és mások bűneiért. Imádságunk, különösen a másokért végzett imádság magvetés. Akkor is, ha látszólag alig van eredménye.

Szent-Gály Kata: A kegyelem

Te soha többé nem lehetsz nyugodt, s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése, és az kitépni nem lehet,
- vagy nem mered, mert érzed, hogy éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy soha nem kapálod, hogy letaposod a kihajtó ágat,
Hogy nem öntözöd, hogy szinte gyűlölöd,
 - de Harmat is van, és néha akaratlan meglep.

És valahogyan elindul benned egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi
- - s amit már kezdtél elfeledni vagy letagadni: duzzad, újra él.
A gyökér, a mag beléd szövődik, és szállá fakad
És vakmerő kalandra bátorít: kilépni önmagadból, az átlagosból,
Komolyan venni azt, amit hiszel.

Tulajdonképpen miért nem kezded el?



Fulop Akos
Kobanyai Szent Csalad Plebania