[Magveto] 2002. 01. 29.

[Babos Tamás]

2002. január 29.

2 Sám 6,12b-15.17-19

A napokban Dávid királlyal kapcsolatos olvasmányokat olvastat velünk az 
Anyaszentegyház. Ma hazánkban a Dávid a legnépszeru"bb férfinevek közé 
tartozik, az újszülöttek rendkívül nagy számban kapják. Mi lesz belo"lük? 
Most még kicsik, de Dávid is a legkisebb volt a családban, mégis o" lett 
az Úr fölkentje. Legyo"zte Góliátot is, pedig egyenlo"tlen küzdelemnek 
látszott a párviadal. Nem volt makulátlan, mégis házához fu"zo"dtek a 
messási ígéretek. A kicsiket az Úr képes naggyá tenni, azokat, akiknek 
buzgalmát sokan kicsúfolják. Dávid király ragaszkodott ahhoz, hogy 
városába vigyék a frigyládát, és az átvitelkor ünnepi táncban fejezte ki 
örömét. Volt, aki nem tudott együtt örülni vele az Úr érkezésének, hanem 
a háttérben kigúnyolta az örvendezo"t. Nemrég még a karácsony öröme 
töltötte be szívünket, az Úr érkezésének öröme. De sokaknak a karácsony 
puszta fenyo"ünnep, és nem értik a keresztények boldogságát. Nem baj, mi 
csak táncoljunk az Úrnak, imádkozzunk az értetlenkedo"kért, és higgyünk!

  abban, hogy a sok kicsi magyar Dávid is nagy ember lesz egyszer. Nagy 
ember,  mert akkor lesz boldog, ha városában biztosnak tudja az Úr 
jelenlétét, áldást tud mondani a többiekre, és megosztja 
kenyerét-kalácsát népének tagjaival.

Bangó M. Klára no"vér