[Magveto] 2002. 02. 20.

[Dozsa Istvan]

2002.02.20

Lk 11. 29-32

A Jel ma is köztünk van. A szentségekben és magában az Egyházban. De kik vehetik észre? Olyanok, akiknek azért nagyobb a látókörük másoknál, mert életük tágabb térségekre terjed. Az önzetlenséget - ami az embert szabaddá teszi- csak az önmagunkról való mindennapos kis lemondások türelmével lehet elérni. Csak a mindennapi szenvedés vezeti rá az embert, hogy milyen sokféleképpen köti a saját énje, és ebben a mindennapi szenvedésben, csakis ebben nyílik meg lépésről lépésre. Csak annyit lát meg, amennyit megélt és megszenvedett.

Ha manapság Istent már alig tudjuk észrevenni, azért van, mert túlságosan megkönnyítik, hogy kikerüljük sajátmagunkat, létünk mélye elől valamilyen kényelem bódulatába meneküljünk. Így legmélyebb énünk hozzáférhetetlen marad. (Ratzinger nyomán)