[Magveto] 2002. 02. 24.

[Dozsa Istvan]

2002. febr. 24.
Mt 17,1-9 "Uram, jó nekünk itt lennünk!"

Biztos sokan ismerik azt az éneket, amely ezekkel a szavakkal kezdődik.

Uram, jó nekünk itt lennünk a te szent hajlékodban.
Veled egyesülhet lelkünk itt az oltár titokban.
Értünk dobog itt szent Szíved, mely bűnünkben is szeret,
Uram, jó nekünk itt lennünk, hőn szeretni itt lehet.

Uram, jó nekünk itt lennünk, hol kegyelmed várva vár.
Hová mindig visszatérünk, szíved mindig nyitva áll.
Bármily messze tévelyedtünk, nagy irgalmad ránk talál,
Uram, jó nekünk itt lennünk, hol szívünk nyugtot talál.

Uram, jó nekünk itt lennünk, érdemünk bár oly kevés.
Könnyű lesz itt élet terhünk és édes a szenvedés.
Szívünket ha megérinti szent kegyelmed balzsama,
Uram, jó nekünk itt lennünk, s nem hagyunk el már soha!

Jó pár évvel ezelőtt a Balaton-felvidéken segédkeztem a pasztorációban a Felsőörsi prépostnak, Körmendy Jóska bácsinak. Lovasra jártam misézni többek között. Akkor a lovasi templom rettenetes állapotban volt még: düledező bútorok, dohszag, penész, mocsok... A hívek pedig: négyen voltak, két férfi (az elnök és a pénztáros), két néni, az egyik tök süket. Szépen, vasárnapról-vasárnapra megtartottam nekik a misét, mintha teli templomnak tartanám. Hálásak voltak érte.
Egy alkalommal, áldozás után a két férfi felállt, és rázendített a fent idézett énekre, teli torokból, lelkesen, boldogan. Én akkor hallottam ezt először. S csak álltam a billegő oltárnál, a dohszagban, penészben, mocsokban - és eltűnődtem a helyzet bizarrságán. "Jó nekünk itt lennünk..." - zengett az ének, és míg énekelték, rá kellett jönnöm, hogy nekik volt igazuk. Mert teljesen mindegy, hogy milyen is az a hely, ahol az Úr oltára körül állhatunk: jó nekünk ott lennünk.
Hálás szívvel gondolok azóta is erre a két derék férfire, akiktől nem csak ezt az éneket tanultam meg, hanem azt is, hogy mindig örömmel legyek az Úr oltáránál, és úgy mutassam be a szentmisét, hogy mások is örömet leljenek benne - függetlenül a körülményektől, függetlenül a jelenlévők számától, függetlenül mindentől.
Amikor ezt az esetet Jóska bácsinak elmeséltem, ő erre azt mondta: "Barátom, ezek megérdemlik, hogy valamit csináljunk azzal a templommal!" És a szót tett követte, némi régészeti kutatás után kiderült, hogy egy 13. századi templomot rejt magában a templom. Azóta a Műemlékesek példásan rendbe tették a templomot, most már talán a Balaton-felvidák egyik kis gyöngyszemét látogathatja meg az ember, ha arra jár. Érdemes elkanyarodni arra... 

Seidl Ambrus