[Magveto] 2002. 02. 17.

[Babos Tamás]

Február 17.

Ter 2, 7-9; 3, 1-7a.
Rom 5, 12-19
Mt 4, 1-11

A mai olvasmányok a jó és a rossz kérdésével foglalkoznak. Miért nem 
tökéletes a világunk, miért létezik az emberiség történelmében a rossz, 
a kapzsiság, a becsvágy, a megalkuvás. Hogyan lehet az, hogy egy "jó 
Istentől" származó világ nem tökéletes?! A kérdést nehéz megválaszolni. 
Talán nem is lehetséges.
A Teremtés könyvében Isten megalkotja az első emberpárt és "életet lehel 
belé" (Ter 2,7). A "paradicsomi állapotban" viszont potenciálisan 
elrejtőzik a veszély: "És az Úristen a földből mindenféle fát 
sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután 
kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz 
tudásának a fáját" (Ter 2,9). A jó és a rossz tudásának a "fája", 
valamint a "tiltás" ami a fa gyümölcsének a fogyasztására vonatkozik, 
már előre elárulja, hogy ez a "bűntelen állapot" sokáig nem fog tartani. 
Beérkezik a képbe a "kísértő", a kígyó. Lényegében nem tesz semmi 
különlegeset. Elvégre nem ő helyezte oda a "fát". Ő csak tud a "fa 
létéről" és az "isteni tiltásról". A Teremtés 3,6-ban az "asszony" - 
hallgatva a kígyó tanácsára - eszik a fának a gyümölcséből. Elkezdődik 
az ördögi kör: eszik a férfi is. Mindketten "felvilágosodnak", 
észreveszik, hogy "meztelenek". A jó és a rossz tudásának a fája új 
információkkal látja el az első emberpárt. A szöveget nem lehet könnyen 
megérteni.
A rómaiakhoz írott levél próbálja megoldani a nehéz kérdést: egy ember 
által lépett a bűn, egy ember által jön a megváltás is a világba. Az 
emberiség - Ádámon keresztül - "ráébred" korlátolt létére. Rájön arra, 
hogy úgy a szabadság mint a halál életének a része. Ezt a "felfedezést" 
Krisztus eljöveteléig nehezen tudja feldolgozni. Utána sem mindig 
sikerül. Megismeri a jót és a rosszat, és azóta állandó választásra van 
"ítélve". Választásai legtöbbször negatív irányba irányulnak. A 
szabadság és a megismerés ugyanis még önmagában nem "vétek". A "bűn" 
potenciálja a választásban lapul meg.
Az evangéliumban - az emberi lét szerves részeként - újra jelentkezik a 
kísértő. Krisztus sem marad ki a sorból. Hatalmat, tudást ajánl neki. 
Mint ahogy azt a történelem folyamán minden Krisztus-követőnek 
felajánlotta... Becsvágy, kéjvágy, falánkság, hatalomvágy... ez a 
"kísértő" repertoárja. Számtalan keresztény és nem-keresztény dőlt be 
ennek az ígéretnek. Mintha nem is "kívülről" jönne, hanem belülről - az 
ember legmélyéről - származna. "A becsvágy, mely bennünk él és ellenünk 
tör" - írja Viktor Hugo.
Az evangélium a római Sixsztuszi-kápolnában látható Michelangelo 
festménysorozatot juttatja eszembe. A kígyó mögött mindig egy elszáradt 
farönk látható. A hamis-ígéretben már benne van a halál, az elszáradt 
emberi lét. A ravaszságot viszont csak ravaszsággal lehet legyőzni: 
"legyetek egyszerűk, mint a galambok, de olyan ravaszak, mint a kígyó". 
A kígyó rehabilitálódik (C. G. Jung), a jó és a rossz tudásának a 
birtoklása tudatosul. Az embernek hívatása van a történelem hasábjain. 
Hívatásának fontos eleme szabadságán alapuló "választása". A kísértő nem 
mentesíti az embert saját etikai döntéseinek a terhétől. Mephistó és 
Faust, jó és rossz, szabadságra épülő felelősség, állandó döntés. Ez is 
egy paradicsomi állapot.
Szakács Ferenc Sándor