[Magveto] 2002. 08. 12.

[Babos Tamás]

2002. augusztus 12.
Mt 17, 22 - 27

    Jézus, noha - mint Isten Fiának - jog szerint nem kellene fizetnie, 
mégis kifizeti a templomadót, sőt még Péter helyett is. Mindez 
figyelmeztetésként is hat a ma embere számára: ne azt keresd, amivel ki 
tudod húzni magad a kötelesség alól, hanem ami tisztességes, ami jár, 
azt ne mulaszd el. A keresztény ember ugyanis nem veheti fel a ma 
emberének oly divatos szokását: minél többet csalunk, sikkasztunk, annál 
dicsőségesebbek vagyunk. Ezért hitünkből, Istenhez fűződő 
elkötelezettségünkből következik, hogy a keresztény ember mindig 
becsületesen jár el, még akkor is, amikor ezért bolondnak, hibbantnak és 
saját maga ellenségének is titulálják. Hiszen minket nem az emberek 
ítélete kell, hogy irányítson, hanem az Isten akarata és elvárása.
    Így az akár állami, akár egyházi adók, más fizetni valók lerovása 
lelkiismereti kérdés, amelyről majd az Isten előtt kell elszámolnunk. Az 
"ügyeskedés" nem keresztény erény, sőt még világinak sem mondható, 
hiszen lelkiismeretünkben kimeríti a bűn fogalmát, a világban pedig 
ténylegesen megkárosít másokat, s így szintén eléri a bűn kategóriáját.
    De talán még fontosabb a "lelki adó", amellyel egyenesen az Istennek 
tartozunk: a köteles, de a szeretet önkéntes hódolata; a feltétlen 
bizalom és a szeretetből fakadó szolgálat. Ne felejtsük el sohasem 
leróni Isten felé!
- km -