[Magveto] 2002. 08. 08.

[Babos Tamás]

Augusztus 8.
Jer 31,31-34
Mt 16,13-23

Kinek tartjuk mi Jézust? Merjük-e olyan szilárd meggyőződéssel 
kijelenteni, mint Péter, hogy Te vagy az élő Isten Fia? Ha nemcsak 
szájjal mondanánk, hanem úgy is élnénk, mint akik ismerik az Urat, aki 
törvényét a szívünkbe írta.
Valaki egyszer a következő kérdést tette fel: ha Isten az Abszolút, a 
Tökéletes, akiben semmi hiány, semmi negatívum nincs, akkor hogyan 
felejtheti el a bűneinket? Akkor ez nem lehetséges, vagyis azok örökre 
megmaradnak, még ha mi magunk nem is emlékezünk rájuk! Pedig Isten már 
az Ószövetségben kijelentette, hogy megbocsátja és nem emlékezik 
vétkeinkre többé! Még ha mi ezt nem is tudjuk felfogni, az Úr képes 
erre, ebben áll az Ő végtelen irgalma. Ez a mi reményünk, hogy 
megszabadulhatunk bűneinktől, megtisztulva állhatunk az Úr elé. Az 
Újszövetségben ( Péter vallomása után ( Jézus nemcsak megerősíti a bűnök 
feloldozásának lehetőségét, hanem azonnali esélyt is ad rá: emberekre, 
az apostolokra bízza!
      Adja az Úr, hogy eljussunk ezen az Úton oda, hogy mindannyian 
ismerjük Őt!

Zsuzsa