[Magveto] 2001. 05. 30.

[Dozsa Istvan]

Május 30.
ApCsel 20, 28-38
Jn 17, 11b-19


"Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól" (Jn 17, 15)
"Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat" (ApCsel 20, 29)


Az olvasmányok soraiban, úgy Krisztus, mint Pál kissé pesszimista hangvétellel szólalnak meg. Mindketten tudják, hogy azokat, akiket szeretnek, nem hagyhatják a legnagyobb biztonságban. A biztonságot veszélyezteti a "gonosz" (Jn 17,15) és a "ragadozó farkasok" (ApCsel 20, 29).  Az üzenet tulajdonképpen az, hogy abszolút biztonság nincs; aki az abszolút biztonságban hisz, az hamisan áltatja önmagát.
A "gonosz" és a "ragadozó farkas" szimbóluma félreérthetetlen. A világ a jó és a rossz dialektikájának színterévé alakult. Legalábbis Szókrátész óta. Az analitikus gondolkodást legyőzte az azonosság (ellentét) logikája és így a dialektika a törvény felé került. Az ellentétek "farkasokat" és "bárányokat" szülnek. Göethe Faustja csodálatosan leírja ezt a drámai dialektikát: Faust és Mephisztó "harcol" az ember lelkéért. Ez a prototípus már a szentírási Ábel és Káin ellentétben is megmutatkozik. Az élet felgyorsult, az ember előtt feltornyosuló döntések hegyekké alakulnak, az infláció nemcsak gazdasági- és demográfiai-, hanem pszichikus téren is megmutatkozik.  Pszichikus infláció. A "farkasok" korszaka virágkorát éri. 
Aki nem számol ezzel a ténnyel, az semmit sem akar tudni a benne- és körülötte létező igazságokról.
Az eszközök túlnövik az embert, akinek a személye a nagy technológiai fejlődésben vagy érintetlen marad, vagy egyre jobban "elembertelenedik".  A modern ember, a civilizáció minden külső előnye ellenére, a ragadozó állattól nem sokat különbözik. A tudós hiába halmoz roppant ismereteket, ha közben maga idióta marad. Nem az ismereteket kell halmozni, hanem az éberséget kell emelni. "Vídja" - tanítja a szanszkrit hagyomány.  Az ember életét ugyanis nem a dologi tudás, hanem látásának a világossága dönti el. Mélyebbre és távolabbra látni, az egyetemes tájékozódáskézséget birtokolni és egy átlátszó egzisztenciát élni - a kaotikus értékrendszerébe besüllyedt embernek - nem is olyan egyszerű dolog. A "farkas" támadása épp ebben a jelenségben figyelhető meg a legjobban. A csordaszellem, a "homo homini lupus" szindróma, a gerinctelenség, az analógiás logika halála és a dialektika fénykora egy kaotikus társadalmi konfigurációt szül.
Pál nagyon jól tudta, hogy miért aggódik. Krisztus nagyon jól tudta, hogy miért imádkozik. A "gonosz" és a "farkas" teret hódított magának. A XX. század keresztény Európájának a történelme nyílt lapokkal hirdeti az aggodalmak valóra válását. A "farkas" és a "gonosz" nem csak "körülöttünk" van, hanem igenis bennünk és velünk él. Az álszenteskedésekkel messzire nem jutunk. Mephistó és Faust viaskodik a dialektikus gondolkodásba süllyedt ember lelkéért, a "farkas" nem kíméli a nyájat. Mennyire tudatosul ez a post-kereszténységet élő - önmagát még mindig kereszténynek valló - európai emberben?!


Szakács Ferenc Sándor