[Magveto] 2001. 05. 24.

[Dozsa Istvan]

Május 24.
Jn 16,16-20 "... Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."

Miért van az, hogy a "sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül" máig is inkább hírértékű, mint a keresztények öröme? A híradásokban sokkal többször kerül szóba az egyház berkein belül történő gondok, bajok, mint az egyház és az egyháztagok öröme? Talán a világ irigysége generálja ezt?
Lehet ezen morfondírozni, de nem érdemes. Az elkötelezett keresztény maga mögött tudja a sírás idejét, és lelkében az örömnek van már helye. Hát nem fontosabb ez? De egyben mércéje is kereszténységünknek: valóban örömmel vagyok katolikus keresztény? És miben nyilvánul meg örömöm?

Seidl Ambrus