[Magveto] 2001. 03. 27.

[Babos Tamás]

Ez 47,1-9.12; Jn 5,1-3.5-16

 Nagyböjtben minden keresztény megpróbál fáradt lelki életébe erőt önteni.
Mint liturgikus időszakban számtalan jelképpel, életből vett példával és
üzenettel találkozunk az igeliturgiában. A mai olvasmányban a víz
meghívottságunkra, keresztény méltóságunkra mutat. A víz - az árvizek után
nehéz ilyet leírni - élettel tud megtölteni, felüdíteni. Az Istenhez
ragaszkodó lélek és az új élet szimbóluma. Misztikus képpel fogalmaz
Ezekiel, mert amit közölni akar látomásban csak lelkileg értelmezhető.

 Az evangélium története a mindennapok megtapasztalása. Nincs olyan testvér,
aki ne szenvedett volna kisebb vagy nagyobb betegségben. Az az ember, aki
béna, hatványozottan tapasztalja meg emberségének korlátait. De ez add erőt
ahhoz, hogy küzdjön magáért. Van olyan alkoholista mozgalom, ahová csak az
tartozhat, aki ki akar gyógyulni betegségéből. Nem mennek utána, ha el
kóborolna. Nagyon fontos a terápiában, hogy a szenvedélybeteg nagyon- nagyon
akarja a gyógyulást. Akik ott voltak és várták a víz felkavarodást, nagyon
megakartak gyógyulni, bíztak az emberi segítségben és abban, hogy a víznek
van ereje, hogy újjáélessze béna végtagjaikat. Jézus választotta ki az
evangéliumban szereplő férfit. A meggyógyított nem ismerte Jézust. Úgy
tűnik, hogy a gyógyulás a hit nélkül történt. Jézus választotta ki a béna
embert, kegyelemből, látva rászorultságát. Mikor később találkoznak, nem
tűnik hálásnak. Jézus nem csupán az ember testét akarja meggyógyítani.
Sokkal fontosabb a lélek meggyógyítása a bűntől.

 Isten adjon mindannyiunknak erőt, hitet, hogy lelki és testi betegségeinket
rátudjuk bízni Jézusra, elfogadva akaratát életünkben.

 - ip -