[Magveto] 2001. 03. 24.

[Dozsa Istvan]

Március 24.
Lk 18,9-14 "... Némely elbizakodott embernek..."

Elbizakodott. Ha  ennek a szónak  az értelmét keressük  az evangéliumi 
szóhasználaton kívül, ilyesmi juthat eszünkbe: (velem fordult elő)
Gyermekkoromban, amikor  még nem,  vagy alig tudtam  kerékpározni, egy 
rokonomnál   voltunk  vendégségben   Budapesten  a   Kiscelli  kastély 
környékén  (Óbuda,  Tábor-hegy  lába,  a Margit  Kórház  fölött).  Ott 
ereszkedik  le igencsak  meredeken a  Doberdó út.  Összeverődve néhány 
rokon  gyerekkel,  előkerült egy  kerékpár.  Én  is,  én is!  -  Tudsz 
kerekezni?  - kérdi  egy idősebb  fiú. -  Persze! -  tódítottam. Aztán 
megindult a  kerékpár a  lejtőn... (Szerencsére jött  egy kanyar,  s a 
kanyarban bokrok voltak...)
Valami  ilyen  az  elbizakodottság. Elnézést  a  kifejezésért:  mindig 
pofára-esés a vége!

Seidl Ambrus