[Magveto] 2001. 03. 17.

Dozsa Istvan idozsa at hcbc.hu
2001. Már. 16., P, 17:45:01 CET


2001. március 17.

Mik 7, 14-15; 18-20
Lk 15, 1-3; 11-32

"A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták." (Lk 15,1-3)
A mai olvasmányok Isten irgalmáról számolnak be. "Amilyen messze van az ég a földtől, olyan messze vannak az én útjaim a ti útjaitoknál" hangsúlyozza gyakran a Szentírás. A mai olvasmányok aláhúzzák ezt. Már Mikeás könyve bevezet ebbe az isteni, ember számára gyakran érthetetlen, logikába: Isten elveti a gonoszságot, megbocsátja a vétkeket, és kedvét leli az irgalomban (vö. Mik 7,18).
Az evangélium radikális formában újítja fel ezt a gondolatot. Jézus, a megtestesült Isten, nem követi az emberi hierarkizáló logikát és rendbontóan szóba áll a bűnösökkel, sőt "eszik is velük". Felháborító. Emberi szemszögből nézve, a farizeusok és írástudók joggal méltatlankodtak rajta (vö Lk 1-3). Krisztus a feje tetejére állítja az emberi elvárásokat: inkább engedelmeskedik az isteni dinamikának, mint az emberi kicsinyességnek. Jól tudja azt, hogy az élet dinamikus, a szabályok és a buta szokások statikusak. Ráadásul ez utóbbiak arra szolgálnak, hogy némely "kiválasztottak" hatalmi törekvéseit és egyoldalú világszemléletét kielégítsék.
Caravagionak, a római San Luigi dei Francesi templomban, van egy érdekes festménye. Máté meghívását ábrázolja nagy ráérzéssel a művész. Jézus mindenki felett átnézve Mátéra szegezi tekintetét, aki közben a pénzét számolgatja. Az emberi imanenciába besüllyedt embert, aki kizárólagosan vagyona gyarapításával foglalkozik, Isten alkalmasnak találja az apostoli és az evangélista feladatra. Isten szemében nincs elveszett ember, csak az ember képes arra, hogy embertársát teljesen mellőzi, lenézi és a végsőkig kizsákmányolja. Caravagio hűen tükrözi Isten "irgalmas" logikáját: a tékozló fiú kiválasztását.
Az evangélium sorai Krisztus példabeszédeivel folytatódnak: egy elveszett juh éppoly fontos, mint a megmaradt kilencvenkilenc. A tékozló fiú visszatérte az atyai házba nagyobb öröm, mint a hűséges fiú állandó buzgósága. Ez Isten logikája: nincs teljes emberi csőd és kilátástalanság. Az isteni irgalom újra indítja a megtört életet. Az újrakezdéshez azonban az emberi akarat is kell: ha a tékozló fiú nem indul el az atyai ház felé, ha Máté nem képes elválni a múltjától, akkor az isteni irgalom nem éri el a célját.
"A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták." (Lk 15,1-3)
A "bűnösök" és a "vámosok" azért előznek meg minket Isten országába, mert tudják, hogy az ember nem tökéletes és irgalomra szorul. Ezért képesek megbocsátani önmaguknak és befogadni az isteni kegyelmet. Tanulhatunk tőlük.

Szakács Ferenc Sándor




More information about the Magveto mailing list