[Magveto] 2001. 03. 15.

[Dozsa Istvan]

A dúsgazdag és Lázár Lk 16, 19-31. 

"van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk" van Jézusuk, "annak sem fognak hinni " 

Jézus tanítványainak megmutatja, hogyan kell közelíteni a szegényekhez. Közel viszi őket a szenvedőkhöz és példát ad nekik. Elviszi őket egy megvetett asszonyhoz Szamariába, Jákob kútjához. Egy megsebzett, magába zárkózott nőhöz, aki nem tud szeretni. Elviszi őket egy asszonyhoz, akinek a gyermeke halott. Elviszi őket a helyi pszichiátriára, a Beteszda fürdőhöz, a teljesen kiégett, reménytelen emberekhez, akik már semmit sem kérnek, a Lázárokhoz. 
Ő azért jött, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak. 
Szegények mindig lesznek veletek, mondta, hogy megtanítsanak titeket bőkezűen szeretni. Megtanítsanak titeket a bizalomra és a közösségre, a szívetek odaadására, egy olyan társadalomban, ahol mindenki nyerni, győzni, gazdagodni akar. 
Van Jézusunk, aki értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk. 
Van Jézusunk, aki velünk marad minden nap a világ végéig és nagyon egyszerű utat ajánl a Vele való találkozásra, a Benne való meggazdagodásra. "Aki befogad egyet a kicsinyek közül a nevemben, az engem fogad be" és "amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt nekem tettétek". A templomban áldva érezzük magunkat, a szegényektől, koldusoktól zavarba jövünk. Pedig őbennük, őáltaluk, ővelük ugyanazt kérdezi tőlünk, mint Pétertől : "szeretsz engem?" 
Van Jézusunk, hiszünk neki ? 


Varga László plébános Kaposvár