[Magveto] 2001. 07. 29.

[Dozsa Istvan]

2001. július 29. évk. 17. vas.

Ter 18, 20-32; (Kol 2,12-14); Lk 11,1-13

A múlt vasárnapi olvasmányban Ábrahám vendége volt 3 férfi. Tudjuk, hogy ez a történet Isten látogatásának leírása. Ábrahám vendégszeretete példamutató.
A mai olvasmányban arról is értesülünk, hogy Ábrahám nemcsak kedvesen fogadta és ellátta minden jóval vendégeit, hanem el is kísérte őket. A szöveg most is egyenetlenséget mutat, az egyes és többes szám keveredik, mindenesetre tudjuk, hogy továbbra is Ábrahám és Isten kapcsolatáról, párbeszédéről van szó. Ábrahám kissé akadozva, de mégiscsak beszélget az Úrral, újra és újra megszólítja Őt - és az Úr válaszol. Ám egyszer csak vége szakad a beszélgetésnek, az Úr befejezettnek tekinti azt és távozik. Olyannak tűnik ez, mint amikor a tévében a film a legizgalmasabb részénél szünetet tartanak. 
Ha az alkudozás mozzanatait megfigyeljük, láthatjuk, hogy 6 lépcsőn túljutott az ember, a hetediket az Úr fenntartotta magának. Azt akarja, hogy ne biztosítsuk be magunkat a végsőkig, ne akarjunk mindent előre tudni, hanem bízzunk az Ő szerető irgalmában.
Az evangéliumi szakaszban is az Istennel való kapcsolattartás van a középpontban. Jézus imádkozik, majd egyik tanítványa kéri, hogy avassa be őket az Istennel való párbeszéd rejtelmeibe. Az embernek akadozva megy a kapcsolattartás, mint annak idején Ábrahámnak - de érzi, hogy próbálkoznia kell. Segítséget kér, mert egyedül nem boldogul. Azt is olvassuk ma: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok... Jézus vállalkozik arra, hogy az embernek segít Istennel beszélgetni, ad nekünk egy mintát. Ma a lukácsi változat tárul elénk, amely 5 részre osztható. A mátéi változat két kérést kibővít, így jön létre a hetes felosztás a teljesség kedvéért.
Mi most induljunk ki a lukácsi öt lépcsőből! Tegyünk egy saját lépést is, a hatodikat Isten felé, nem baj, ha akadozva megy! Írjuk meg a saját miatyánkunkat, ma, most, mindenki a saját helyzetére vonatkoztatva! Azaz kísérjük el Istent, látogatónkat, aki - mialatt a miatyánkot imádkoztuk - vendégünkké lett. Induljunk Vele tovább, menjünk Vele együtt, és ne ijedjünk meg, ha egyszer csak megszakadni látszik a film, azaz befejeződik a beszélgetés. Ez egészen biztosan csak szünet, ne engedjük, hogy a sok-sok "reklám" elterelje a figyelmünket a folytatásról! Tartsunk ki a szünetekben, legyünk éberek, és bízzunk abban, hogy van 7. lépcsőfok, és hogy Isten velünk lesz a titokzatos jövőben is. Bátran hagyatkozhatunk rá: a mennyei tévéadón nincs műsorszünet, mert nincs felettes hatalom. A jó vételhez állítsuk fel házi antennánkat, amely pénz nélkül működik, nem mint a földi tévéadások adói-vevői. 
Használati utasítás: Ne álljunk meg a miatyánk 5. fokánál, hanem 6. lépésként engedjük át magunkon, tegyük saját életünk részévé, amint erre Reményik Sándor is biztat Mindennapi rózsáinkat... c. versében (Lásd: http://mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/remenyik/osszes/html/vers0504.htm), ill. Szent Ferenc teszi A miatyánk kifejtésében (Lásd: http://www.theol.u-szeged.hu/~csabika/fr/), Leonardo Boff pedig az alábbi imában (Miatyánk c. könyvéből):
"Atya, te elsősorban nem bíránk és urunk vagy, hanem a mi atyánk, mert meghallod elnyomott gyermekeid kiáltását.
A mennyekben vagy, ahová mi földi küzdelmeink közepette feltekintünk.
Szenteltessék meg a te felszabadító beavatkozásod azok ellen, akik nevedben nyomják el az embereket.
Jöjjön el közénk, a legszegényebbekhez a te igazságod.
Szabadíts meg, és érvényesüljön a te megváltásod ereje a földtől az égig.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk, és engedd, hogy közösen együk.
Bocsásd meg önzésünket - oly mértékben, amely mértékben a kollektív önzés ellen harcolunk.
És ne vígy minket a kísértésbe, mely az emberek kizsákmányolását mozdítja elő a saját gazdagság növelésével.
Hanem szabadíts meg minket a bosszúállás lelkületétől és a gyűlölködéstől, mely elfojtja bennünk a jót és újabb elnyomásra serkent.
Amen."

Bangó M. Klára nővér