[Magveto] 2001. 07. 22.

[Babos Tamás]

Július 22. Lk 10, 38 - 42

Néhány gondolatot szeretnék az előbb elhangzott evangélium soraihoz fűzni.
Az evangélium sohasem beszél elvontan, mindig a hétköznapi életnek szánja
gondolatait. A betániai Mária és Márta esete érdekes képsort indít el az
emberben. Márta zaklatottan tevékenykedik, Mária leül és figyel Jézus
szavaira. A két embertípus ma is megtalálható, de a Márták mintha számbeli
fölényben lennének. Sürögni-forogni, belemerülni a szétszórtság igen
veszélyes örvényébe. A városi élet felfokozott dinamikája, az időnapló
túlzsúfoltsága egyre inkább egy gépezetté alakítja át az embert. Mindez
meglátszik az emberi értékrendszerek negatív irányú változásában. A
zaklatott tevékenység, a lótás-futás úgy jelentkezik, mint egy menekülési
rendszer: az ember menekül önmaga elől. Szétszórtsága, úgy tűnik, időleges
megoldás számára. Csak ne kelljen szembenéznie önmagával, csak ne kelljen
bevallania elesettségét és gyengeségét. Elég, ha a folytonos
élményhajhászásra gondolunk: agyunkat egy állandó hatásnak tesszük ki, amely
nem csak a munkahelyen, hanem otthon, a családban is folytatódik. A
pszichológusok új pszichikus betegségekről beszélnek, amelyre az ember
megoldásként a szétszórtságot választja. Tenni valamit, nem megállni, nem
önmagamra figyelni. A magány és a csend destruktív elemként jelentkezik.
Mindez különleges dinamikát ad a társadalomnak. Az egyén számára mégis
ördögi kör. Ezt gyakorlatilag bizonyítják a társadalmi felmérések
megdöbbentő eredményei: családok dominószerű összedőlése, alkohol-,
kábítószer-, szerencsejáték függőség. Az önmagát nem találó 20. század ember
agóniája játszódik le a szemünk előtt. A szétszórtság gyümölcsei abszurd
társadalomstruktúrát eredményeznek: diktatórikus politikai rendszerek
jelenléte, emberi kreativitás hiánya, modern rabszolgaság elharapózódása.
Nevezhetjük mindezt modern "Márta-effektusnak", a szétszórtság rendszerének.
A hangsúly az állandó mozgásra tevődik át, de az eredmény nem egy biztos és
használható társadalmi infrastruktúra, hanem egy kaotikus társadalom. Nem
tud különbséget tenni a létezésről való gondoskodás és az élet kiirtása
között. Az ember elveszíti önkontrollját és méltóságát. Virtuális és
személytelen dolgok fontosabbakká válnak, mint a személy. Az ember
ismereteit halmozza, de éberségét nem tudja növelni. Pedig életének értelmét
nem a dologi tudás, hanem látásának a világossága dönti el. A bölcsesség,
látás és tudás egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A szétszórt ember az
igazság helyett a hatalmi módszereket keresi. Ezért születik a modern kor
reálpolitikusa. Az erő a reálpolitikus esetében nem más, mint erőszak. Az
erőszak pedig álerő. Az álerős politikus desperát hatalmas, aki fél, ezért
hazudik, és minél többet hazudik, annál jobban fél. Az erőszak erőtlenség.
C. G. Jung analitikus pszichológiájában hatalmas hangsúlyt fektet az
individualizáció folyamatára. Mária az individualizáció útjára lépett embert
szimbolizálja. Nyugalma és figyelme elárulja, hogy fontosabbnak tartja a
tudást, a tisztán látást, mint a dolgok kicsinyes egymásutánját, a
érthetetlen törvények betartását. A magány pozitív faktor az ember életében.
Erich Fromm szerint, paradox módon, a magányban tanul meg igazán szeretni az
ember. A keresztény ember a fejlődés jegyében áll. Célja a tudatosan
megtisztított életrend. Fontos, hogy igent mondjon saját sorsára.
Szétszórtsággal nem oldja meg a rá várakozó kérdéseket. Az ilyen "én"
elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal és a sorssal. "Márta" és
"Mária" szimbólum a mindenkori ember számára. Az ember minden pillanatban
dönthet a nyugalom és a szétszórtság; az igazság ismerete és a nyugtató
önámítás; a szabadságban való fejlődés és a sztereotipikus világnézet
között. "Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged is sok minden
nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta.
Nem is veszti el soha."