[Magveto] 2001. 07. 28.

[Babos Tamás]

"Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból." (2Kor. 5,16)

 Az igazi szeretet alapja, ha valakit nem emberi szempontból tekintünk,
értékelünk. A fogyasztói társadalom így
tekint minket. Jószándékkal, hogy jobb legyen nekünk is, nekik is. Nemcsak a
külsot, de a belso emberi tulajdonságokat is
beleértve. Félénk, bátortalan? Végezze el ezt és ezt a tréninget! Félelmei
vannak? Gyozze le azokat ezzel és ezzel a csoport
terápiával! Kényszeresen sokat eszik, netán iszik, Gondoljon a jövojére! Itt
van ez és ez az ellenszer! Emberi szempontok...

 Krisztus azonban  és mi, krisztusiak nem ezt kérdezzük magunktól: mire van
szüksége a másiknak? Hanem ezt:
Kire van szüksége a másiknak. Immár nem módszereket, pótszereket, alkalmas
kezeléseket, hanem saját magunkat kínáljuk
oda, ajánljuk, áldozzuk föl, minden kényelmünkket, szabadidonket, mert
segíteni akarunk.

 Emberi szempontból tekintve a többieket tulajdonságaik alapján kitaláljuk,
mire tartanak igényt. Magát az embert
nézve - nem emberi szempontból, hanem hogy teremtmény, halandó és a Teremto
arra teremtette, hogy szeressen és
szeretetet kapjon -, tudjuk, hogy kivétel nélkül mindenki rászorul a másikra
és a másik én vagyok.

 Ilyenkor, plébániát váltva rájön az ember: vajon mit adtam, amiért esetleg
sajnálnak? Mi az a pótolhatatlan, amit az
utód nem adhat meg? Saját magam. És csak akkor leszek elfogadott az új
helyemen is, ha saját magam akarom odaadni. A
tehetség, adottság, tapasztalat sokat ér. Még többet a személy, feltéve, ha
oda meri adni magát.

Bertalan