[Magveto] 2001. 01. 14.

[Dozsa Istvan]

Január 14., vasárnap

Az  új  évezred  kezdetén  Isten  a  legnagyobb reményt  akarja 
bennünk  megerősíteni: Izajás ma  minket arra tanít,  hogy az a 
valaki, aki  az életünket teremti ("aki téged felépít"), akitől 
teljes  mértékben függünk, az szeret  minket, magáénak alkotott 
és vár  minket, hogy örökké együtt legyünk Vele. Jeruzsálem, az 
Úr   városa:   szent  népének   szimbóluma,   Izraelé,  melynek 
beteljesedése  az   Egyház.  Az  Isten  népe:  menyasszony.  Ha 
"pusztaság"  lenne is  most  az élete,  ha elhagyott  lenne is, 
csodálatos  reményből   él:  örökre  az  Úré  lesz.  Isten  nem 
nyugszik,  amíg meg  nem szabadítja,  le nem  foglalja magának. 
Olyan    örömmel   örül    neki   Isten,   mint    vőlegény   a 
menyasszonyának.  Ez  Rád  is  vonatkozik:  Isten  örömét  leli 
Benned,   vár   Rád,   próbál   igazzá   tenni,  megszabadítani 
mindattól,  ami  fogva tart.  Jeruzsálem létének  értelme  az a 
kapcsolat, mely Istenhez fűzi őt.  
Feladatok  is  várnak  ránk az  új  évben,  kinek-kinek  a maga 
adottsága,  hivatása szerint.  Pogány világunk  egyik jelszava: 
"valósítsd  meg magadat", tervezd meg az  életedet magad és azt 
tedd,  ami  neked tetszik.  Szent Pál  a  korintusiakkal együtt 
minket   is  megszólít:   Isten   az,  aki   mindenben  mindent 
végbevisz,   Ő  osztja  a  képességeket,   Ő  ad  feladatot  az 
embernek, és  ez a feladat: szolgálat! A világot (és benne a Te 
életedet  is)  Isten  teremti.  Ha  valaki  azt szeretné,  hogy 
sikerüljön az  élete, akkor azt a kérdést kell feltennie: Isten 
mit  akar az életemmel,  a képességeimmel? Ha  valaki nem veszi 
észre,   hogy  a   képességeit  ajándékba  kapta   azért,  hogy 
használjon  vele, az elbizakodottá válhat,  lenézheti a másikat 
vagy  éppen  irigykedhet  rá.  Pedig  mindnyájan egy  csapatban 
játszunk  ki-ki  a  saját  helyzetéből  hozzájárulva az  Ország 
győzelméhez. És mindezt a Lélek műveli bennünk és általunk.  
Ha  bajba  kerülünk,  ha  megfogyatkoznak  a készleteink,  mint 
annak  a fiatal párnak Kánában, akkor milyen jó tudnunk, hogy a 
Szűzanya  figyelmét biztosan nem  kerüli el  a mi nyomorúságunk 
sem.  Ő imádkozik  érettünk  bűnösökért szent  Fiához fordulva. 
Nekünk  meg szól: figyelmesen  tegyünk meg  mindent, amit Jézus 
mond.   Ha  így   teszünk,  akkor  életünket   megízlelve  majd 
csodálkozással  és  örömmel figyel  fel a  környezetünk  arra a 
csodálatos  változásra,  ami bennünk  végbemegy.  És  ha valaki 
mindezért    minket    okolna,   mutassunk    rá    arra,   aki 
kinyilatkoztatta  dicsőségét az életünkben,  és higgyünk Benne, 
mint  tanítványai. Hiszen ha valaki,  akkor mi tudjuk pontosan, 
hogy belőlünk Őnélküle mi telt volna ki.