[Magveto] 2001. 01. 17.

[Dozsa Istvan]

Zsid 7,1-3; 15-17
Mk 3,1-6

Nagyon érdekes perikópákkal találjuk szembe magunkat.
Egyfelôl  az  Ószövetség  elevenedik  meg  Melkizedek  fôpap  képében, 
másfelôl Krisztus újra gyógyít szombati napon.
Melkizedek  képe üstökösként  csapódik be  az Újszövetség  sorai közé. 
Neve szerint  az igazságosság  királya; mivel  Sálem királya,  tehát a 
békesség királya is.  Üdvözli Ábrahámot, aki gyôztesként  tér vissza a 
csatából. Apja,  anyja, családfája, életkora ismeretlen  elôttünk. Nem 
fontos  az hogy  honnan   jött, hanem  az a  fontos,  hogy a  békesség 
királya és az igazságosság papja ô. Az ô képe megváltoztatja a papság-
képét  és megváltoztatja  a  törvényt magát  (Zsid  7,12). Hatalmát  a 
halhatatlan  élet   erejébôl  kapja;  papságát  Istentôl   az  emberek 
szolgálatára (Zsid 7,15-17).
Párhuzamban ezzel a képpel, az evangélium Krisztus "papságáról" számol 
be.  Krisztus "papsága"  az  emberért van:  meggyógyítja  a béna  kezű 
embert. Ezzel a tettével Krisztus  is megdönti kora "papi-képét" és az 
embertelen szabályokat:  arra "vetemedik", hogy szombati  nap gyógyít. 
Papsága  az  emberért  van;   Istentôl  kapott  hatalmát  az  emberért 
használja  fel   és  automatikusan   szembekerül  az   emberi  törvény 
butaságával. "Szombaton gyógyít". Felháborító.
"Figyelték,  vajon meggyógyítja-e  szombaton, hogy  vádat emelhessenek 
ellene" (Mk 3,2).  Nem az a lényeg, hogy valaki  meggyógyul, hanem az, 
hogy  vádat lehet  valaki  ellen emelni.  Gyorsan kielégíthetik  rossz 
szándékaikat  mert  Jézus  újból  gyógyít.  Semmibe  veszi  az  emberi 
törvényt, mert  neki az  isteni törvényt kell  mindenekelôtt követnie. 
Kérdést is  intéz rosszakaróihoz: "Szabad szombaton  jót, vagy rosszat 
tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?" (Mk 3,4). Természetesen 
csak mély hallgatás a válasz. A Rossz Akarat kétszínű, álnok, hátulról 
támad, megalkuvó, pletykás, ellenzi az igazi értékeket önmaga primitív 
elônyeiért. Kora papságának keményszívűségén  a Megtestesült Isten nem 
tör  ki  agresszíven, nem  ítélkezik,  hanem  elszomorodik. Az  akciót 
reakció  követi, a  butaság örvénye  egyre nagyobb  kereteket ölt:  "a 
farizeusok  erre kimentek,  s  a  Heródes-pártiakkal együtt  tanakodni 
kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét" (Mk 3,6).
Melkizedek  kilóg   kora  "papi-képébôl".  Amint  látjuk,   Jézus  sem 
illeszkedett  "teljesen"  bele.  Új  kor,  új papi  kép.  Új  kor,  új 
törvények. Az új bor, új tömlôkbe  való (Mt 9,17; Mk 2,22; Lk 5,37). A 
Második  Vatikáni  Zsinat  óta,  ide  s  tova,  már  35  év  telt  el. 
Csodálatosan  megfogalmazódik benne  egy gondolat:  minden keresztény, 
keresztségétôl fogva Krisztus fôpapi,  prófétai és királyi hivatásának 
részese: az általános  papság tagja. Ez hivatás, ez  feladat, ez aktív 
keresztény élet. Mennyire veszem ezt komolyan?

Szakács Ferenc Sándor