[Magveto] 2000. 04. 17.

[Dozsa Istvan]

Április 17
Iz. 42, 1-7
Jn. 12, 1-11

"Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az 
utcákon." (Iz. 42, 2)
A mai olvasmány csodálatosan elokészíti az evangélium szövegét. Izajás 
próféta a megváltóról jövendöl. A Megváltó nem a földi hatalmak 
megszokott dicsoségében érkezik. Nem kiált. Nem emeli föl a hangját. 
Nem villogtatja Hatalmát. Figyel a megtört nádszálra, figyel a 
pislákoló mécsbélre. Elhozza Isten igazságát. Az emberek által 
elfelejtett Isteni Igazságot. És megerosíti azt. Eljön, hogy 
szövetsége legyen a népeknek és világossága legyen a nemzeteknek. 
Eljön, hogy kinyissa  a vakok szemét, hogy kiszabadítsa a börtönbol a 
foglyokat, hogy világosságra hozza azokat, akik a sötétségnek a 
rabjai. Mindezt azért teszi, mert Isten tervét akarja végrehajtani; 
annak az Istennek a szándékát viszi az emberek közé, aki a földet és 
az eget teremtette.
És mégsem kiált. Mégsem emeli föl a hangját. Mégsem villogtatja 
Istentol kapott Hatalmát, a Fohatalmat. Ezt nem teszi, mert jól tudja, 
hogy Istennek a logikája egészen más: "amilyen távol van az ég a 
földtol, olyan távol vannak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én 
gondolataim a ti gondolataitoknál". A Megváltó tudja ezt. Ismeri a 
Mértéket.
"Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az 
utcákon."

A "hatalom" az egyéni élet utolsó kísértése. Az Evangélium nyíltan 
kimondja ezt. A Sátán a pusztában Jézusnak azt ajánlotta, hogy a 
köveket változtassa kenyérré. Mai szóval: gazdasági programot ajánlott 
neki. Történelmi materializmus. Nyomor és éhség eltüntetése. A második 
ajánlat már veszedelmesebb: mutasd meg korlátlan képességeidet. Legyél 
sztár. Dobd le magad a toronyból. Szerezd meg a magad számára az érted 
rajongó tömeget. Az utolsó kísértés a legveszedelmesebb és 
legfélelmetesebb. A Hatalom. Innen csak lefelé lehet látni, fölfele 
nem. De Jézus tudta, hogy aki a Hatalmat akarja, aki Hatalommal él, az 
a Hatalmat azonnal elveszíti. A Hatalmat nem lehet birtokolni, mint 
amint a homokot sem lehet az összeszorított ökölben megtartani. A 
Hatalom az ember egyéni kísértése. Nincs kivétel. Aki belebotlik annak 
vége. Napóleon. Hitler. Sztálin. Jézus tudja, hogy csak a démonok 
hatalmasak. Csak a démonok villogtatják Hatalmukat. Isten: VAN.
"Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az 
utcákon."

Csendesen hagyja, hogy Mária bekenje olajjal a lábát és a hajával 
törölgesse. Árulója méltatlankodására sem gurul dühbe. Tudja, hogy 
Mária cselekedetével a temetése napját készíti elô (Jn. 12, 3-7). 
Isteni Hatalmát arra használta föl, hogy bölcs módon szétválassza az 
"embert" és a "problémát", az "erényt" és a "tévedést". Tudta, hogy 
erény és tévedés együttesen alkotják az élt csodálatos harmóniáját. 
Krisztus ismerte és értette a hétköznapok mitológiáját. Erénye az 
éberség volt. Igent mondott sorsára. Igent mondott feladatára. Igent 
mondott mindarra, ami hívatásához tartozott és ami veszélyesen 
elválasztotta Ot kora felfogásától. A Fohatalom birtoklásával, 
Istenfiúsága biztos tudatában igent mondott... halálára. Így O lett az 
eroszak, az emberi túlkapás és hatalmi-játék porából feltámadt 
áldozat. Isten teljes önátadása a hatalmi-örvényben elsüllyedo 
emberért.

Szakács Ferenc Sándor