[Napi e-vangelium] 2017-05-03

[Evangélium365]

   2017. május 3. – Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet  kenyere.
   Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik  soha.
   Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az  Atya
   nekem ad, hozzám  jön. Aki tehát  hozzám jön, nem  utasítom el. Nem  azért
   jöttem le  a mennyből,  hogy  a magam  akaratát cselekedjem,  hanem  annak
   akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata,  hogy
   semmit el  ne veszítsek  abból, amit  nekem adott,  hanem feltámasszam  az
   utolsó napon. Atyám  akarata az,  hogy mindaz, aki  látja a  Fiút és  hisz
   benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
   Jn 6,35-40

   Elmélkedés:

   A keresztény élet Istennel  egyesült élet. Ha nem  erre, azaz az  Istennel
   való egyesülésre törekednénk  vallási cselekedeteinkkel és  nem ez a  vágy
   vezetne bennünket, akkor alapvetően félreértenénk a vallásosság  lényegét.
   Az Istennel való élet a keresztséggel kezdődik, és folyamatosan megújul az
   Oltáriszentségben való részesedés által. Ennek fényében érdemes  olvasnunk
   és értelmeznünk Jézus kijelentését a mai evangéliumban: „Én vagyok az élet
   kenyere. Aki  hozzám  jön, nem  éhezik  többé;  és aki  bennem  hisz,  nem
   szomjazik soha.” Azért állíthatjuk, hogy az Oltáriszentség által állandóan
   megújul  és  erősödik  a  kapcsolatunk  Krisztussal,  mert  nem  egyoldalú
   közeledésről, hanem  kölcsönös önátadásról  van szó.  Egyrészt mi  vesszük
   magunkhoz Krisztust, az ő testét  az átváltoztatott kenyérben, másrészt  ő
   is magához vesz, önmagához kapcsol minket.
   Itt  értjük  meg  az   Egyház  küldetését,  azt,   hogy  miért  bízta   az
   Oltáriszentséget Krisztus közösségére, az Egyházra. Az evangelizációnak és
   a szentségek kiszolgáltatásának az a  célja, hogy az emberek  egyesüljenek
   Krisztussal. Mindannyian személyes,  kegyelmi ajándékként kapjuk  Krisztus
   testét, ugyanakkor ez  az ajándék  egyesít minket egymással  és az  Egyház
   közösségével is. Jó  nekünk az  Úrnál lennünk, keblére  hajolnunk és  vele
   időznünk egy szentséglátogatás vagy szentségimádás alkalmával, de  lelkünk
   számára még gyümölcsözőbb a vele való egyesülés a szentáldozásban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Eljöttem hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a
   napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat
   barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat,
   hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid
   beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek
   szükségük van rám.
   Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170503.mp3