[Napi e-vangelium] 2017-05-02

[Evangélium365]

   2017. május 2. – Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
   hozzá a  tömegből:  „Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk
   neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás
   mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt:  „Bizony,
   bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
   az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
   és életet ad a világnak.”  „Uram – kiáltották –,  add nekünk mindig ezt  a
   kenyeret!” Jézus így  válaszolt: „Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám
   jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
   Jn 6,30-35

   Elmélkedés:

   Én vagyok az élet  kenyere – tanítja Jézus.  Az Oltáriszentség nem  csupán
   Krisztus halálának misztériumát, titkát jeleníti meg, hanem feltámadásának
   titkát is. A feltámadt Krisztus az  élet kenyere, az élő Krisztus az  örök
   élet kenyere. De ez nem  csak általánosságban igaz. Keresztény  életünkben
   előrehaladván és a lelki  fejlődés útján el kell  jutnunk arra a  szintre,
   amikor ugyanezt személyes  formában is megvalljuk:  Krisztus a mi  életünk
   kenyere, ő az én örök életem. Akarok-e Krisztusból élni? Szeretném-e, hogy
   szüntelenül bennem éljen?  Az Úr aligha  adhatott volna nagyobb  ajándékot
   önmagánál.
   Az önmegvalósítás fontosságát hirdető  korunkban az Eucharisztia, a  benne
   jelenlévő  Krisztus   arra   figyelmeztet   minket,   hogy   személyiségem
   kibontakoztatásának  van  egy  magasabb  szintje,  tudniillik  az,  amikor
   meghalok önmagam számára és Krisztusnak élek. Alázat és önátadás nélkül ez
   nem lehetséges. Szent Pál  apostol így foglalja ezt  össze: „Élek, de  már
   nem én élek,  hanem Krisztus él  bennem” (Gal 2,20).  Jézus, az örök  élet
   kenyere, mindenekelőtt az Oltáriszentség által szeretne bennem élni! Ezért
   válik  jelenvalóvá  a  szentmisében,  ezért  történik  meg  az  átváltozás
   csodája, azaz változik át a kenyér az ő testévé, a bor az ő vérévé. Minden
   nap önmagát adja  nekem, hogy  Isten után  vágyakozó és  a vele  egyesülni
   vágyó lelkem szomjúságát oltsa.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szentlélek Isten! Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam
   rólad.  Te  akkor  is  mellettem  álltál,  amikor  azt  hittem,   mindenki
   elhagyott. Te  akkor  is bennem  imádkoztál,  amikor nem  tudtam  szólásra
   nyitni  ajkamat.  Jöjj,   töltsd  el  szomjazó   lelkem  a  te   igazságod
   teljességével, és így  vezess el  a teljes  szabadságra, mert  ahol az  Úr
   Lelke, ott a szabadság.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170502.mp3