[Napi e-vangelium] 2017-01-28

[Evangélium365]

   2017. január 28. – Szombat

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
   túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?” Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: „Hallgass el,  nyugodj
   meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?”  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: „Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?”
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   A csodás gyógyítások és Jézus tanításának rövid, lényegre törő ismertetése
   után Márk evangélista egy  természeti csodát ír  le, Jézus lecsendesíti  a
   tengeri vihart.  Az esemény  szintén  azt bizonyítja,  hogy az  Úr  isteni
   hatalommal rendelkezik,  képes parancsolni  a  természet erőinek,  s  azok
   engedelmeskednek neki.
   A történetben érdemes odafigyelnünk  a szereplők kérdéseire.  Párbeszédnek
   csak  a  legnagyobb  jóindulattal  nevezhetjük  az  elhangzottakat,   mert
   tulajdonképpen  egyetlen  elhangzó  kérdésre  sincs  szóbeli  felelet.  Az
   elbeszélés első kérdését az apostolok teszik fel, akiket halálfélelem tölt
   el a tengeri viharban és úgy  érzik, hogy mindjárt elsüllyed a bárka.  Ezt
   kérdezik Jézustól: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?” De  Jézus
   egyetlen szóval  sem  válaszol  nekik,  hanem  felkel  és  egy  határozott
   felszólítással, paranccsal elnémítja a  vihart. Szóbeli választ ugyan  nem
   ad,  de  cselekedete  annak  minősül.  Ezt  követően  ő  fordul  kérdéssel
   tanítványaihoz, amelyből  kiérezzük  a számonkérést:  „Miért  féltek?  Még
   mindig nincs  bennetek hit?”  Az  Úr kérdésére  a tanítványok  semmit  sem
   tudnak felelni.
   Majd  a  történet  lezárásaként  már  nem  Mesterükhöz,  hanem   egymáshoz
   fordulnak a tanítványok:  „Ki lehet ez,  hogy még  a szél és  a tenger  is
   engedelmeskedik neki?” E kérdésre sincs szóbeli válasz, de ez a kérdés már
   tulajdonképpen az evangélium olvasójához  szól. Nekem kell választ  adnom,
   nekem kell megvallanom, hogy mit gondolok Jézus személyéről.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Hiszem, hogy te  az Isten Fia vagy.  Hiszem, hogy te vagy  az
   Isten báránya, aki elveszed  a világ bűneit. Hiszem,  hogy te vagy  minden
   ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád  hasonlóan
   éljek! Tégy engem  követőddé, hogy  vezetéseddel az  Atyához jussak!  Tégy
   engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy  engem
   buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170128.mp3